Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Fekete Károly: Személyiség - érték - életmodell. A fegyelmezés témakörének megközelítése Makkai Sándor pedagógiai és valláspedagógiai munkásságában
Fekete Károly fenti pedagógiai elveket érvényesítse a maga munkájában. Mielőtt azonban ezt megtette volna, ő a szolgalelkű alkalmazás helyett filozófiai megalapozást keresett Schneller pedagógiájának, amit másik nagyhatású mesterének, Böhm Károlynak1 * * * * * 7 a filozófiájában talált meg. Makkaiban pompás szintézisre jutott a két nagy kolozsvári rendszeralkotó mester műve: Schneller pedagógiája szövetségre lépett Böhm Károly filozófiájával. Ebből az egymásra találásból született meg Makkai doktori disszertációja 1912-ben „Bevezetés a személyiség paedagogi kajába” címmel. A dolgozatban Makkai párhuzamba állítja és ütközteti Schneller három fokozatát a Böhmnél található három értékelési szemponttal, hogy aztán megfogalmazza a szintézis eredményét, amellyel a nevelői célt a „kellő” világába utalja: Schneller érzéki Eniség történeti Eniség tiszta Eniség Böhm hedonizmus utilizmus idealizmus Ütköztetés az ösztönök uralma a tekintély zsarnoksága Isten uralma alá tartozni Nevelői megoldás öntudatosságra nevelés szabadságra nevelés tiszta szellemiségre nevelés Az etizálódás, azaz a „nemességi értékelés” szempontjait vizsgáló Makkai arra a megállapításra jut, hogy négy fokozaton kell túljutni. Először is meg kell tagadni a puszta önfenntartás értékességét, másodszor meg kell dönteni a merev tekintélyelv uralmát, harmadszor fel kell ismerni és átmenetinek minősíteni a történelmi hatalmak jelentőségét, s végül ki kell tágítani a korlátolt intellektualizmust. Csak ezen lépcsők bejárásával valósulhat meg az idealisztikus nevelés célja, az önértékű intelligenciával bíró, szellemi emberré nevelés. Ezzel az egyeztetéssel Makkai arra a következtetésre jut, hogy „a tiszta, ethizált En” (Schneller) és „a nemes intelligencia” (Böhm) meghatározás azonos irányt céloz meg: a mindenkori „ideál”-t, az „isteni célgondolat” beteljesedését, a személyiség kialakulását. A nevelés tehát Makkai szerint értelmezhető ügy, mint amely a mindenkori emberideált kívánja megvalósítani a tanítványban. Ilyen emberideálok minden történelmi korban léteztek. „Az eszmények inkarnálódásai a nagy, örökéletű történeti személyiségek. Ok a mi eszményeink hordozói, bennük látjuk minden értékünk megvalósulását, mert ők garantálják azt, hogy az eszmény átélhető.”8 9 Ezt a tételt egy külön tanulmányban is kifejtette A nagy személyiségek nevelői jelentőségé* 1 Böhm Károly (1854-1911): Tanulmányait Besztercebányán, Pozsonyban, Göttingában,Tübingenben és Berlinben végezte. 1870-ben lett a Pozsonyi Ev. Líceum tanára. 1873-tól a budapesti Fasori Ev. Gimnázium tanára, 1883-tól igazgatója. A Kolozsvári Egyetem 1896-ban hívja meg tanárának. 1908-tól a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Nevéhez fűződik a Magyar Philosophiai Szemle megindítása. Kolozsváron iskolateremtő filozófus lett. Művei: A. lényegformaisága. Bp. 1881.; Az értékelmélet feladata s alapproblémája. Bp. 1900.; Összegyűjtött művei. Bp. 1913.; Az ember és világa IIV. 1883-1942. Irodalom: Dr. Böhm Károly élete és munkássága I-III. Szerkesztette: Kajlós /Keller/ Imre. Besztercebánya 1913.; Bartók György: Böhm Károly. Bp. 1928.; Hajós József: Böhm Károly filozófiája. Bukarest 1986. 8 Makkai Sándor: Bevezetés a személyiségpaedagogikájába. Kolozsvár. 1912. 78. 9 Cikként megjelent az Athenaeum 1913. évfolyamában, illetve különlenyomatban is. 46 SÁROSPATAKI FÜZETEK
