Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 1. szám - RECENZIÓ - Füsti-Molnár Szilveszter: Fekete Károly: A Barmeni Teológiai Nyilatkozat. Vezérfonal a dokumentum tanulmányozásához. A Magyarországi Református Egyház Kálvin Kiadója, Budapest, 2009
Füsti Molnár Szilveszter abból a hitvallás korhoz kötött intenciói nyilvánvalóvá váljanak. Erre nézve ad eligazodást a mű első fejezete: A barmeni hitvalló %sinat történeti háttere. A történelmi tények feltárásánál könnyen eshetünk abba a csapdahelyzetbe, hogy olyan direkt párhuzamokat keresünk és vélünk felfedezni az akkor és most között, amelyek tulajdonképpen már determinálják is az olvasót arra, hogy hogyan kell értelmeznie a konkrét szituációban elhangzottakat saját összefüggéseinek megfelelően. Fekete Károly jól látja az ilyen bemutatásnak a veszélyét, és ahelyett, hogy párhuzamokat állítana 75 év távlatában a mi helyzetünk és az 1930-as évek Németországának egyházi harcai között, történeti bevezetésével a nyilatkozat szerzőinek szándékára altar rámutatni. Ez a hangsúly érvényesül akkor is, amikor Niesel, Török és Immer értékelését adja közre a Barmeni Teológiai Nyilatkozattal kapcsolatban. A szűkre szabott, de a könyv terjedelméhez formailag és tartalmilag is igazodó történeti áttekintés megfelelően hathat ösztönzőleg az olvasóra, hogy behatóbban is megvizsgálja a Barmeni Teológiai Nyilatkozat történeti, társadalmi, politikai és teológiai környezetét. Ezeknek a részleteknek az összefüggései tehetik még egyértelműbbé azokat a különbségeket, amelyek a Barmeni Teológiai Nyilatkozatot kiemelik például annak a 75 nyilatkozatnak, „hitvallási kísérletnek” a sorából, ami 1933-ban született a német keresztyénség hitvalló mozgalmában3, és amely még jelentősen átpolitizált volt a náci ideológiai propagandától — ahogyan erre közvetett módon a szerző is rámutat a „A német hitvalló egyház ébredése” című részben.4 A történeti áttekintést magától értetődően a nyilatkozat magyar fordításának kell követnie. Ezt a munkát a szerzőnek már nem kellett elvégeznie, hiszen azt Török István 1954-ben megtette. Valóban adósságtörlesztésről kell beszélnünk „a magyar reformátusság részéről azok iránt a kevesek iránt, akik az eltelt 75 esztendőben nem csupán hivatkozási alapnak tekintették a Barmeni Teológiai Nyilatkozat tételeit, hanem komolyan vették annak igényét, saját korukban és helyzetükben jelentkező sürgetését” - amint erre Bölcskei Gusztáv utal a könyvhöz írt előszavában.5 Ennek bizonysága a szerző részéről annak a ténynek tárgyilagos, de mégis sokat mondó megállapítása6, amely arra az 1954-es és az azt követő évtizedek egyházi állapotára mutat rá, amiben nem jelenhetett meg Török professzor Barmen című tanulmánya. Ezt erősíti többek között a könyvnek az a tudatos szerkesztése is, amiben Török István máig érvényes elemzéseit idézi fel a szerző a barmeni tételekkel összefüggésben, valamint a függelék, ahol a Barmeni Teológiai Nyilatkozat magyarországi recepciójába engednek bepillantást if), dr. Varga Zsigmond mártíruma és az 1955-ös (magyar) hitvalló nyilatkozat bemutatásán keresztül.7 A könyv fő részéhez érkezünk el ,Az eSles tételek felépítése” és „A nyilatkozhat szerkezete” című fejezetekkel. Itt a barmeni tételekhez elengedhetetlenül fontos teológia elvek tisztázására kerül sor. A tételek megfogalmazóinak szándékát előtér3 K. D. Schmidt, Die Bekenntnisse und grundsätzlichen Äußerungen zur Kirchenfrage des Jahres 1933. Göttingen, 1934. 4 Fekete Károly: A Barmeni Teológiai Nyilatkozat, 16-21. 5 Ibid. 7. 6 Ibid. 25. 7 Ld. ibid. 127-138. 134 SÁROSPATAKI FÜZETEK
