Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 1. szám - RECENZIÓ - Füsti-Molnár Szilveszter: Fekete Károly: A Barmeni Teológiai Nyilatkozat. Vezérfonal a dokumentum tanulmányozásához. A Magyarországi Református Egyház Kálvin Kiadója, Budapest, 2009
FEKETE KÁROLY: A BARMENl TEOLÓGIAI NYILATKOZAT be helyezve mutatja be Fekete Károly, Flans Schwarz szócikke nyomán8, a hitvallásoknak azokat az általános funkcióit (1. katechetikai, 2. doxologikus, 3. kérügmatikus, 4. elhatároló, 5. közösségi és 6. önmeghatározp), amelyek szerint a Barmeni Teológiai Nyilatkozat a korábbi reformátori Fiitvallásokkal egy sorba állítható, és még korhoz kötöttsége mellett is fontos üzenettel ajándékozhatja meg a belőle tájékozódó későbbi nemzedékeket is. Mindenképpen fontos kiemelni Fekete Károlynak azt a korábbi tanulmányát9, amely a Fdtvallási iratokra jellemző funkciók megjelenítéséről szól a Fleidelbergi Kátéra vonatkozólag, és amelynek összefüggéseit és eredményeit mostani munkájában gyümölcsözően kamatoztatta. A barmeni tételek fő tagolása: az igei alapvetés, a teológiai érvelés és a hamis tanítás elvetése, adja a nyilatkozat magyarázatában érvényesített felosztást is, amit minden egyes tétel után összegző következtetés zár. Még teljesebbé válik az elemzés, és a tanulmányozás szempontjából kulcsfontosságú az a rendszerezés, amelyet Rudolf Weth nyomán ad közre a szerző.10 Világossá válik itt az egyes tételek viszonya egymáshoz, és az így kirajzolódó teológiai rendszer a krisztológia és ekklé^iológia területeinek összefüggéseiben, meghatározva ezzel minden egyes tétellel kapcsolatosan a szükséges etikai szintet. A tételek feldolgozása és magyarázata egy különösen is izgalmas teológiai kalandra hívja az olvasót. A hozzáértő válogatás eredményeképpen, amelyet a gazdag jegyzetapparátus is jól tükröz, a hazai és a nemzetközi teológiai (elsősorban német) színtér legjelesebb képviselőinek megszólaltatása adja az eligazodást. A rövid, lényegre törő magyarázatokban egyszerre érvényesül az a reformátori teológiai szellemiség és Szentírás-központúság, amely a barmeni tételeket is meghatározza, továbbá az aktualizálásnak azok a szempontjai, amelyek konkrét útmutatásul lehetnek azon kérdésekkel kapcsolatban, hogy az egyház hogyan töltheti be megfelelően küldetését. Ebben a tekintetben kiválóan érvényesül a magyarázatokban Caulley megállapítása, miszerint „a Barmeni Teológiai Nyilatkozat olyan lényegi kérdéseket célzott meg az egyházról, amelyek talán ma még időszerűbbek, mint egykor voltak: Mi az egyház? Mi az üzenete? Mi az egyház tekintélyének forrása? Mi az egyház kapcsolata az állammal és a társadalommal? Hogyan kellene az egyháznak a kormányzat hatalommal való visszaélése ellen felszólalnia, és az ellen, hogy a társadalom lemondott arról a politikai kötelességéről, hogy az ilyen visz- szaéléseket megakadályozza?”11 Fekete Károly saját véleménye karakteresen jelenik meg az egyes tételek magyarázatában és következtetéseiben, ahol szaktárgya iránt érzett hűséggel (gyakorlati teológia) a mindennapi gyakorlati, egyházi élet deficitjeire rámutatva igyekszik megrajzolni azt a keskeny utat, amelyet Barmen örökségeként vállalnunk kell. Mit jelent a keresztyén egyház számára Fütvallást tenni? Hitvallást tenni újszövetségi értelemben azt jelenti, hogy külsőképpen is kinyilvánítjuk azt a hitet, amit szív szerint megélünk. (Mt 5,15; Róm 10, 9). „Tota nostra operatio confessio.” - mondja Luther. Ezekben az összefüggésekben kell a Barmeni Hitvalló Nyilatkozatot hitval8 Ld. ibid. 31-33. (Theologische Realencyklopädie 13, kötet Glaubensbekenntnisse IX. Dogmatisch, Berlin—New York, 1984. 437-440.) 9 Fekete Károly: „A hitvallási iratokra jellemző funkciók megjelenése a Heidelbergi Kátéban”, in Református Egyház LVII. évfolyam 1. szám (2005. január): 6-12. 10 Fekete Károly: A Barmeni Teológiai Nyilatkozat, 40. 11 Fekete Károly: A Barmeni Teológiai Nyilatkozat, 39. SÁROSPATAKI FÜZETEK 135
