Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Dunn, J. D. G.: A meghatározó tényezők. The Determining Factors
A MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK lógia az Ószövetség és Újszövetség kapcsolatát, kontinuitását és diszkontinuitását, ahhoz nem fér kétség, hogy az újszövetségi írók számára teologizálásuk folyamán az Ószövetség jelentős és meghatározó tényező volt.10 Az újszövetségi bibliai teológia feladata azonban nem pusztán az, hogy meghatározza és megvizsgálja, hogy hol és milyen módon dolgozzák fel az Újszövetség szerzői az Ószövetséget; az Ószövetséget nem szabad olyan bányához hasonlítani, amelyből szövegeket, motívumokat, és témákat hoztak elő későbbi hasznosításra. Arra a sokkal árnyaltabb kérdésre sem korlátozhatjuk a kutatást, hogy az új- szövetségi írók milyen mértékben utalnak ószövetségi szakaszokra, vagy adják visz- sza azokat. Sokkal fontosabb az, ahogyan az Ószövetség befolyásolta és formálta az Újszövetség megírását minden kétséget kizáróan gyakran tudat alatt is. Természetesen van valami megfoghatadan számos ilyen hatással kapcsolatban. Amíg azonban nem kezdjük el meglátni azt, ahogyan az első keresztyének szentírása formálta és alakította saját teologizálásukat, megint félre fogjuk érteni az Újszövetség teológiájának karakterét.11 Az alábbiakban jó példákat fogunk látni arra, ahogy Pál „Isten igazságáról” beszél, továbbá arra, hogyan merít Jakab a zsidó bölcsesség hagyományából. Ahhoz ellenben, hogy értékelni tudjuk azt, amiről itt szó van, valóban annyira bele kell merülni mind az Ószövetség, mind az Újszövetség anyagába, hogy ráhangolódjunk az alapgondolatra és a gondolat változásaira, beleértve az észlelhetőbb utalásokat és a visszacsengő megjegyzéseket is. /1. Ószövetség mint folyamatban lévő kijelentés Épp ilyen fontos felismernünk azt, hogy amit mi Ószövetségnek nevezünk, önmagában nem kerül említésre rögzített anyagként. Tudjuk például, hogy a Pentate- uchos hosszú folyamat terméke volt, mely minden kétséget kizáróan Mózesig mint kútfőig megy vissza, de határozott formáját Ezsdrástól kapta, s elég cseppfolyós maradt ahhoz, hogy ilyen vitatott utalásnak adjon teret, mint az Apóséi 7,16, vagy 10 Az 1. fejezet bevezetésében említett három szerző közül (Hübner, Childs, Stuhlmacher — 6-os lábjegyzet) Hübner utal a Biblische Theologie des Neuen Testaments (1. fejezet lies lábjegyzet) művében erre, mint ami művének elsődleges és alapvető feladata; de ő csak annyiban érdeklődik az Ószövetség iránt, amennyiben azt felvette az Újszövetség - Vetus Testamentum in Novo receptum (1.18, 62-70); idem, Eine hermeneutisch unverzichtbare Unterscheidung: Vetus Testamentum und Vetus Testamentum in Novo receptum, T. Fornbergben és D. Hellholm, eds, Texts and Contexts: Biblical Texts in Their Textual and Situational Contexts; L. Hartman FS (Oslo: Scandinavian University Press, 1995), 901-10. Childs így tiltakozik: Az Ószövetség folytatódó kánoni integritása hangsúlyozásának értelme olyan jellegű keresztyén kísértés elutasításában gyökerezik, hogy azonosítsuk a bibliai teológiát az Ószövetség Újszövetség értelmezésével, mintha az Ószövetség bizonyságtétele arra korlátozódna, ahogy azt valaha hallották és alkalmazták a korai egyházban (Biblical Theology, 77). Ez azonban túlságosan erőltetett következtetés lenne a két Szövetség kánoni formái alapján. — Stuhlmacher, Biblische Theologie műve több figyelmet szentel a meglévő gondolat mozgásának. Caird sokkal kevesebbet foglalkozik az újszövetségi teológia eme aspektusával. 11 Itt Morgan észrevételét követem, mely szerint egy újszövetségi teológiának „sokkal inkább magában kellene foglalnia az Ószövetség tartalmát, mint az általában szokás... azért, hogy kiemeljük annak fontosságát, ami magától értetődő az Újszövetségben és a keresztyénségben — New Testament Theology 129. SÁROSPATAKI FÜZETEK 113
