Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Fekete Csaba: Az énekíró Beregszászi Pál (1751-182)

Fekete Csaba

6. Szent Úr Isten! mi hozzád térünk,

Tsak segíts kegyelmeddel kérünk.

E mi vallástételünket : I: Ne vesd hátra kérésünket;

Tekints ránk a’ magas Égből,

Szabadíts meg ez ínségből.

7. Add meg kenyerünk elégségét,

Földünk szokott termékenységét,

Beszéded lelkünk táplálja,

: I: ’S nagyobb örömét találja Szent igéd kövér mezejénn,

Mint a’ bőv termés idejénn.

[4] 206 XXX. ’Sóit. nót. = / Dicsérlek, Uram, tégedet, 30. genfi zsoltár

Oh hatalmas egy Istenség!

Képzelhetetlen nagy Felség!

Te tsak egy lehelleteddel,

Legkissebb tekinteteddel Elveheted mi életünket;

Ha tetszik, megtarthatsz bennünket.

2. Hát ha a’ levegőeget,

Megindítod fellegedet,

Köztök olyan mozgást rendelsz,

Hogy dörgő tüzeket lövelsz:

Jeges esőket, záporokat,

Ontanak ránk irtóztatókat.

3. Hogy maradna meg életünk?

Lakó házunk ’s épületünk,

Kerti, mezei vetésink,

Gyümőlts fáink, más termésink,

Magunkkal elmúlna mindenünk,

Ha te, Uram volnál ellenünk.

4. Láttuk erős hatalmadat,

Hallottuk dörgő szavadat,

Megreszkettette földünket,

Elrettentette szívünket Nyilaidnak nagy sebessége,

Villámásidnak sűrűsége.

5. Vártuk a’ hirtelen halált,

A’ mely mégis, hogy ránk nem szállt,

A’ Te nagy kegyelmességed,

Velünk kötött békességed:

És hogy érdemlett kárt nem vallánk,

Oka, mert óltalmadbann valánk.

88 Sárospalaki tolok