Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Fekete Csaba: Az énekíró Beregszászi Pál (1751-182)

Az énekíró Beregszászi Pál ( 1 7 5 1 — 1 8 2 9)

6. Ez utánn is mi magunkat Rád bízzuk, viseld gondunkat, Kinek tűz, zápor szolgálnak, Tsak egy szódra eló'állnak: Hogy általok veszély ne éljen, Melyért a’ ditsőség rád térjen.

Téli időre való énekek.

[5] 216 LXXVII. ’Sóltár nót. = ! Az Istenhez az én szómat, 77. genfi zsoltár

Az Úr kebeléből jőnek,

: I: Mint jóval telyes kútfőnek, Jég, fagy, hó, kemény szelek; Mint akar, úgy bán velek. Megszűnik mihelyt szóllítja,

: I: Majd viszont előállítja:

Hogy velünk esmertesse, Hatalmát hírdettesse.

2. Ruhát ád öltözetünkre,

: I: Tüzet melegítésünkre; Szélvészek zúgásibann Béfedez hajlékinkbann;

Hóval fedi vetésinket,

: I: Hogy megtartsa kenyerünket; A’ főidet megnyugtatja Ez a bőlts gondos Atya.

3. Uram! a’ te hatalmadnak,

: I: Gondviselő jóságodnak Tégy minket tanúivá,

Szentül imádóivá.

Taníts e’ rövid napokat : I: Bőltsenn számlálni azokat; Ne töltsük bujaságbann, Hijábavalóságbann. 4

4. Ez idő téli fertályja,

: I: Halálunkat prédikálja:

Fák, füvek, mint nem élők,

Tsak mintegy halva lévők. Nékünk is leszsz ilyen telünk,

: I: így bán a’ Teremtő velünk: De várunk olyan tavaszt,

Mely új életre virraszt.