Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Keresztes Hajnalka: A "Kulcsok hatalma" Kálvin János tanításában
Keresztes Hajnalka Az ő elképzelésük szerint - olvasható az Institutioban - különbséget kell tenni bűn és büntetés között. Elismerik, hogy a bűnt Isten az ő könyörületes- sége folytán megbocsátja, a bűn megbocsátása után azonban hátravan még a büntetés, amelynek lerovását Isten igazsága követeli. Az elégtételek tulajdonképpen a büntetés elengedését célozzák. Az Ezélciel 18,22-ben az áll, hogy ha a bűnös megtér, akkor „azok a vétkek, amelyeket elkövetett, nem maradnak emlékezetben”. „Ha Isten elfedte a bűnöket, nem akarta látni, ha nem akarta látni, nem akarta észrevenni, nem akarta büntetni, nem akarta megismerni, hanem inkább meg akarta bocsátani.”22 Ha Isten látja, szeme eló'tt tartja a bűnöket, akkor meg is bünteti. Ő sokkal inkább a háta mögé veti vagy a tenger fenekére, mintsem megemlékezne róla. /Ézs 38,17; 44,22; Mik 7,19; Zsolt 32,1/ Ha Isten megbünteti a bűnöket, amelyek felett az ember bűnbánatot gyakorolt, akkor ez azt jelentené, hogy be is számítja, megemlékezik róluk, ítéletre vonja őket. Ha így lenne, nem lenne igazi bűnbocsánat. Ha a bűnökről megemlékezik, akkor megtartja őket, tehát kötve vagyunk. Ha elengedi őket és úgy tekint ránk ezután, „mintha soha semmi bűnöm nem lett volna” a Krisztus érdeméért, akkor oldva vagyunk. 23 A bűnbocsánat valósággal feloldozza a lelkiismeretet nehéz bilincseiből, viszont a bűnök megtartása szorosan megkötözi és megbéklyózza. Isten úgy fogad a kegyelmébe, hogy megbocsátván a bűnt elengedi a büntetést is, amit megérdemeltünk. Mert ahol büntetés van, ott Isten haragja és átka van. Ha Dávid a házasságtörése után bűnbocsánatot nyert, akkor miért büntette őt Isten az ebből a kapcsolatból született gyermeke halálával? Reformátorunk ezt a kérdést a következőképpen világítja meg: két neme van az isteni ítéletnek. Az egyik a bosszúállás Ítélete, amikor ellenségein, a hitetleneken, meg nem térőkön mutatja meg igazságát. A másik a fenyítés ítélete, amelynek célja a javítás, a figyelmeztetés. Ez Isten szeretetének bizonysága, „azt bünteti kit szeret”. Fiait nem azért sújtja, hogy bűneikért megfizessen, hanem hogy ezáltal bűnbánatra térjenek, a jövőre nézve megjavítsa őket. „Mikor az Ur ítél minket, akkor nevel, hogy a világgal együtt el ne vesszünk.” /lKor 11,32/ Augusztinusz így vélekedik: „Ha szenvedsz amiatt, amit fájlalsz, ez rád nézve orvosság, nem pedig büntetés.” 24 25 Mit használt volna Krisztus, ha a bűnökért még büntetést kellene szenvednünk? Krisztus a bűnök büntetését magára vette, hogy az övéit azoktól megszabadítsa. A Jézus Krisztus által hozott váltságot Pál az apolutrósis szóval jelöli, /Róm 3,24; lKor 1,20; Eféz 1,7; Kol 1,14/ amelynek jelentése „kivált, felszabadít váltságdíj ellenében”. Krisztus antilutron: váltságdíj gyanánt adta magát érettünk.^ Az elégtételnek egy másforma értelmezését is nyomon követhetjük. Legtöbbször elégtételnek nem a megfizetést nevezték, amely Istennek adatik, hanem azt a nyilvános bizonyságtételt, amellyel azok, akik valami miatt kizárattak az egyházból, visszavétetni akartak, ezért az egyházat bizonyossá tették a bűnbánatukról. Eleget tettek, de nem az Istennek, hanem az egyház22 Kálvin János: i. m. 1559. I. 628.p. 23 Heidelbergi Káté 60. és 56. kérdés-felelete i.m. 56.p. 55.p. 24 Kálvin János: i. m. 1559. I. 633.p. 25 Varga Zsigmond: Újszövetségi görög-magyar szótár Bp. 1992. 176 Sárospataki Fiiztjek
