Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Szatmári-Karmanoczki Emília: A magyar protestantizmus helyzete a 18. században, tekintettel a Patay-család egyházi szerepére
A magyar protestantizmus helyzete a 18. században, tekintettel a Patay-család egyházi szerepére A terv megvalósulása azonban sokat váratott magára. Csak majd’ hatvan évvel később, 1855 őszén sikerült elindítani az evangélikusokkal közös magyarországi teológiai főiskolát. Patay József és munkatársainak szándéka tehát megelőzte korát, továbbá az események alakulása azt is mutatja, hogy ismét olyan hatalmi-politikai viszonyok jellemezték Magyarországot, melyek újra akadályokat gördítettek a protestáns egyházak növekedésének lehetősége elé. Leghamarabb csak a következő század reformországgyűlésein történtek ismét előrelépések a vallásügy terén. Befejezés A 18. században a társadalomnak minden tagja kötődött valamely egyházhoz. A század folyamán azonban jelentősen változott a protestánsok száma és aránya Magyarországon. Már a század elejére lényegesen módosult az egész ország lakosságának felekezeti aránya: a római katolikusok száma meghaladta a protestánsok lélek- számát.88 Ennek több oka is volt: egyrészt a protestánsok üldözése erősítette az áttérési folyamatot, másrészt a töröktől felszabadított területeket katolikusokkal népesítették be. Legjobban talán a reverzálisok súlyos következményei miatt apadt a protestáns hívek lélekszáma, valamint nagyon komoly veszélyt hordozott magában a reformált egyházak jövőjére nézve az is, hogy az árva gyülekezetek tagjai a hosszú évtizedek alatt lassan elfelejtették hitvallásukat, énekeiket, imádságaikat is. A katolikus egyház mindeközben erősödött és gyarapodott, élvezve az uralkodói támogatást és folyamatosan gyarapodva a betelepített katolikus svábokkal. Az ország felekezeti megosztottságát erősítette még a görögkeleti ortodoxia és az arról leválasztott bizánci rítusú görög katolikus (unitus) egy88 Kosa László: Magyar műveló'déstörténet... 243. p. Patay-kastély, Taktabáj 119
