Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Szatmári-Karmanoczki Emília: A magyar protestantizmus helyzete a 18. században, tekintettel a Patay-család egyházi szerepére

Szatmári-Karmanoczki Emília

ház egyre aktívabb jelenléte is. A törököktől visszafoglalt területekre folyamatosan érkeztek a Balkánról szerb és román betelepülők, akik részint az ortodoxia keretein belül maradtak, részint elfogadták a római egyház által felkínált uniót. Az ország egészét tekintve a vallási sokszínűség, a felekezeti tarkaság tehát részben összefüggött az etnikai viszonyokkal, részben az udvar egyház- politikájának volt következménye.

Az evangélikus egyház tagjai magyarok, németek és szlovákok voltak. A református vallás ekkor is megmaradt „magyar vallásnak”. Ezért is volt „gerenda” az uralkodók szemében. A század során a protestáns egyházak fontos szerepet vállaltak a nemzeti érdekvédelemben, az oktatásban, művelődésben, karitatív tevékenységekben, a helyi közösségek életének szervezésében. Az egyház vezetésébe bekerült protestáns nemesség szerepe kiemelkedően fontossá vált korszakunkban, miközben sok esetben az országos politikában és saját egzisztenciájukban sokszor súlyos hátrányokat szenvedtek el.

Jelen dolgozat arról kívánt képet adni, hogy hogyan élte meg, hogyan élte túl a 18. századi magyar protestantizmus az ellene indított hadjáratokat, valamint arról, hogy milyen változások voltak szükségesek a túléléshez és a továbblépéshez az egyházon belül. Ha csak a külső körülményeket szemlélnénk, mondhatnánk, hogy a kép lesújtó és kétségbeejtő. Ha azonban végiggondoljuk, hogy mindig voltak, akik vállalták az egyházvédelem nehéz feladatát, ha látjuk, hogy megmaradt, sőt megerősödhetett a protestantizmus a század utolsó évtizedeiben, és ha megértjük, hogy az azóta eltelt nehéz, küzdelmes korokban, az újabb üldöztetések idején is élt és mindezeket túlélte a magyarországi protestantizmus, akkor kijelenthetjük, hogy az egyház helyzete sohasem reménytelen.

Mert az egyház nem emberek akaratából jött létre és marad fenn nemzedékről nemzedékre, hanem létezése Isten szándéka szerint való. Noha eredete nem e világi, de benne él a világban. Az egyház és a világ története összefügg, a kettő mindenkor csak kölcsönhatásban vizsgálható és érthető meg.

Mert „... Isten eleitől fogva azt akarta, hogy üdvözüljenek az emberek és jussanak el az igazság ismeretére, szükség, hogy mindig, a múltban, a jelenben és a jövőben egész a világ végezetéig legyen anyaszentegyház...”89

89 Második Helvét Hitvallás XVII.

120 Sárospataki Füzetek