Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Szatmári-Karmanoczki Emília: A magyar protestantizmus helyzete a 18. században, tekintettel a Patay-család egyházi szerepére

Szatmári-Karmanoczki Emília

vagyona és társadalmi helyzetéből következő befolyása, jogai alapján a nemesség lett tagja e vezető testületeknek, ahogy a vizsgált korszakunkban ezután létrejövő egyházi méltóságok és funkcionáriusok is közülük kerültek ki, valamint az újonnan létrejövő testületek tagjait is ők alkották. A 17. században érvényesíthették befolyásukat a helyi lelkész, valamint a gyülekezetét alkotó közrendűek felett, valamint kiváltságos helyzetük közvetve az egykori egyházkerületi, egyházmegyei gyűlések határozataiban is érvényesült azon lelkészek által, akik tanácskozásaikon sem vonhatták ki magukat annak a viszonynak a hatása alól, ami köztük és a földesurak között a köz- és magánéletben egyaránt fennállt. Most, a 18. században ugyancsak ők lettek az egyházkerületek és egyházmegyék világi vezetői, és szintén ők voltak alkalmasak arra is, hogy a protestáns egyházakat képviseljék a bécsi udvarban vagy a pozsonyi Helytartótanács előtt. Természetesen továbbra is vállalták az egyházak és az iskolák anyagi fenntartását, valamint az egyházvédelem feladatát mind a világi hatóságok, mind a nagyhatalmú római katolikus egyház ellenében.

Láttuk, hogy az 1714-15-ös országgyűlési döntés értelmében vallási ügyekben csak a királyhoz lehetett fordulni. A protestánsok így jogaik és érdekeik védelmét, helyzetük javulását hosszú évtizedeken keresztül csak az udvarnál befolyásos előkelőik és fizetett ügyvivőik, ágenseik útján remélhették. Ugyanezért kellett később a Helytartótanács mellé is ilyeneket választani. 1713-tól 1848-ig az ágensi hivatal szerves része volt a magyar protestáns egyházak alkotmányának. Sipos Mihály nevét említik a református egyház első ágenseként a források,49 1733-ban Losoncon, a Ráday Pál temetésére összegyűlt egyházi vezetők értekezletén pedig Patay Sámuelt választották meg erre a kiemelkedően fontos és felelősségteljes tisztre a bécsi udvarba^0.

Patay Sámuel (1679-1749)

49 Zoványi Jenő: Ágensválasztás 1762-63-ban In. Protestáns Szemle, 1914 79-91. p.

5° Técsői Móricz Béla i.m. 78. p.

Zoványi Jenő e témában írt dolgozatában (Ágensválasztás 1762-63-ban, Protestáns Szemle 1914) ugyanakkor nem említi Patayt a 18. századi ágensek között. Szilágyi Sámuel nevét közli, mint 1733 és 48 között Bécsben működő ágenst.