Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Szatmári-Karmanoczki Emília: A magyar protestantizmus helyzete a 18. században, tekintettel a Patay-család egyházi szerepére
A magyar protestantizmus helyzete a 18. században, tekintettel a Patay-család egyházi szerepére Az ágens feladata volt, hogy a hozzá küldött folyamodványokat, panaszokat beterjessze az illetékes hivatalokba, miután saját kérvényévé átírta azokat, hiszen csak személyesen lehetett eljárni a vallási ügyekben. Legfőbb dolgai voltak továbbá, hogy sürgesse (esetleg késleltesse) az ügyek elintézését, hogy pozitívan befolyásolja a döntéseket, hogy informálja a döntésekről az illetékeseket, hogy jelezze egyháza vezetésének a várható változásokat. Évi fizetése 1000 forint körük1 volt a négy egyházkerülettől összesen, ehhez jöttek még esetenként a „megvesztegetési költségek’^2. Az egyes megbízások alkalmával az ágens egyéb juttatásokat is kapott attól a kerülettől, senioratustól vagy egyházközségtől, amelynek érdekében eljárt: birkát, marhát, tokaji bort, selymet, szövetet stb. Általában külön ágense volt az evangélikusoknak és a reformátusoknak, valamint az erdélyi protestánsoknak is. Előfordult azonban, hogy egymás ügyében is eljártak. Nem volt azonban külön ágense az egyes kerületeknek, hanem az éppen hivatalban lévő személy az egész felekezetet képviselte, így egyetemes jellegénél fogva összekötő kapocs is volt az önálló törvények, hagyományok szerint működő kerületek között. Az ágens személyének kiválasztása és munkájának felügyelete a fő- és segédgondnokok feladata volt.53 A világiaknak az egyházban az ágensi hivatalon kívül is születtek új és felelős tisztségei. Az evangélikusok 1707-ben a rózsahegyi zsinaton egy házassági kérdésekben illetékes, valamint egy egyházfegyelmi ügyekben eljáró kon- zisztórium felállításáról döntöttek, melyek a paritás elve alapján egyenlő számú papi és világi tagból álltak. Ugyanekkor fogalmazták meg egy egyetemes felügyelői tiszt létrehozásának szükségességét, azaz egy világi vezetői hivatalt az evangélikus egyház élére. A zsinat rendelkezéseit az 1714-15. ország- gyűlés nem erősítette meg, de az egyház alkotmányának fejlődése ebben az irányban haladt tovább. 1735-től a paritás elvének megfelelően a szuperintendensek és az esperesek mellé egyházkerületi és esperességi felügyelőket választottak „előkelő és érdemes világi férfiakból.”54 A kerületi vezetői funkciókat századunkban az evangélikusoknál a Radvánszky, Prónay, Zay, Jeszenák, Szirmay és Podmaniczky családok tagjai töltötték be. Végül „1758-ban megjelent a négy egyházkerület összefogásának igényeként az egyetemes felügyelő intézménye is. Az első felügyelő báró Zay Péter volt (i758-i788)”ss. Hasonló folyamatok indultak el és hasonló döntések születtek a református egyházban is. A Rákóczi-szabadságharc után, 1712-ben választott először a magyar reformátusság egyetemes főgondnokot Ráday Pál személyében, akinek különösen nehéz körülmények között kellett megkezdenie szolgálatát. Ráday széleskörű műveltsége, kiterjedt hazai és nemzetközi kapcsolatai, nyelvismerete, tehetsége, nemzeti elkötelezettsége, hűsége és bátorsága alapján már korábban II. Rákóczi Ferenc bizalmi embere, intimus secretariusas6 volt. Ugyanezen tulajdonságai, valamint biblikus hite és református kegyessége s> Patay Sámuel számára első évre 800, második évre 700 forint fizetést szavaztak meg Losoncon. Técsői Móricz Béla i.m. 78. p. s2 Csohány János i.m. 61. p. 53 Bucsay Mihály i.m. 156. p. 54 Révész Imre: A magyarországi protestantizmus története 52. p. Budapest, 1925 55 http://archivum.piar.hu/melte/?q=node/i05 (2009. 07. 26.) s6 Személyes titkára, belső kancelláriájának vezetője. Sárospalaki Fűzeink 109
