Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Szatmári-Karmanoczki Emília: A magyar protestantizmus helyzete a 18. században, tekintettel a Patay-család egyházi szerepére

Szatmári-Karmanoczki Emília

Dukla városában, majd Kassára szállíttatták. Ezt követően egy katolikus vizsgálóbizottság Erdődi Gábor egri püspök vezetésével megállapította, hogy azoknak a katolikus egyházat és az uralkodót sértő részei vannak. Ezen oknál fogva Debrecen városa nem kaphatta meg a könyveket, noha ő rendelte meg, és ő állta a nyomtatás költségeit - darabonként 3 német forintot.38 Csak 1723- ban rendelkezett a lefoglalt Bibliák sorsáról az uralkodó: döntése értelmében át kellett adni azokat Debrecen számára. Az egri püspök azonban még ekkor is a királyi rendelettel ellentétesen cselekedett: igyekezett elégetni (!) minél több Bibliát. Az őt megkereső debreceni küldöttségnek azt felelte: „készebb volna arra, hogy minden példánynak az árát letegye, mintsem arra, hogy kiadja a

Bibliákat”39.

Ezekben az években még jobban megnehezítették a protestáns iskolák működését is, például a Pápai Református Kollégiumot 1752-ben elűzték a városból. Az uralkodó 1759-ben megtiltotta a protestáns diákok legációját és a szupplikációját is.4°

Az 1760-as évek közepétől bontakozott ki Mária Terézia felvilágosult abszolutista közoktatás-politikája. Az állam több lépésben elérte, hogy az egyházi iskolákat teljesen a saját hatáskörébe vonta, így megteremtette az állami felügyelet alatt álló egységes hazai iskolarendszert. Ennek a folyamatnak lett a betetőződése a Ratio Educationis megjelenése (1777. augusztus 22.) A protestáns iskolák végleg elveszítették ősi, hagyományos önállóságukat, aminek jelentősége és következménye óriási volt. így fogalmazott erről 1773-ban egy, az udvarnál éppen instanciázó küldöttség: „a protestáns iskolák múlhatatlan feltételei és fő eszközei a szabad vallásgyakorlatnak, s mint ilyeneket, mindenütt az egyházzal együtt emlitik azokat több törvénycikkek”*1. Mivel az iskolák az egyház veteményeskertjei, ezért ezek hiányában vagy gyengeségük miatt, könnyen veszélybe kerülhet a gyülekezetek, az egyház jövője.

Vannak, akik Mária Terézia protestáns-ellenes intézkedéseit egy felvilágosult abszolutista uralkodó törekvéseinek minősítik, aki hatalmát mindenre, így az egyházra is ki akarta terjeszteni. Ám a felvilágosult gondolkodók szerint az állam(fő) legfontosabb feladata a közérdek, a közjó, a „közboldogság” mun- kálása; továbbá azt hirdették, hogy a különböző vallású emberek lehetnek egyformán becsületes, békés polgárai egy országnak, így nem szükséges egy vallásnak uralkodnia egy államban. A felvilágosult uralkodó tehát nem üldöz egy vallást, egy egyházat sem, de felügyel valamennyire. A fentiek szerint Mária Terézia egyházpolitikája nem nevezhető egy felvilágosult uralkodó egyház- politikájának.

Bucsay Mihály egyháztörténész így értékelte ezeket az évtizedeket: „a pro- testánsság Mária Terézia uralkodása alatt történetének legnagyobb és leghosz- szabb ideig tartó lelki megterhelését és erkölcsi erőpróbáját élte át: jutalmazás, kedvezés, kitüntetés, az állások betöltésének elsőbbsége az áttértek számára az egyik oldalon, a tekintély, az állás és a vagyon bizonytalansága, az 3 4

38 Csuthi Zsigmond i.m. 59. p. s? Csuthi Zsigmond i.m. 61. p.

4° Dienes Dénes: A református kegyesség... 50. p.

41 Mészáros István i.m. 508. p.

106 Sárospataki Füzetek