Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Fekete Csaba: Az énekíró Beregszászi Pál (1751-182)

Fekete Csaba

A verselő Beregszászi

Látszik, hogy tanult és gyakorlott verselő munkája az idézett öt ének. Kár, hogy nem tudunk arról, voltak-e egyéb alkotásai, fordított-e prózai és verses műveket, alkalmazta-e mindezeket gyülekezeti szolgálatában Beregszászi. Nem lehetett egyverses papköltő, azaz kellett lennie más munkáinak, alkalmi vagy egyéb költeményeinek is. Nem bravúros költő, de nem is kell keservesen megküzdenie a kifejezéssel. Rímelése egyszerű, fogalmazása természetesen és jól folyó. Elég sok a magától adódó ragrím {ezekben—erejekben, fákba—ágba, élet—Kikelet, futását—súgárát, plánták—termő fák, szivet—kedvet, láttass— állass, Esztendő—az idő, hagyásidra—útaidra, Jóságod—gondosságod, sírnak—búrnak, érjen—térjen, stb.), de ez a népdalok világában is így szokásos, a falusi hívőkhöz közel állott, és a korbeli átlagos verselő ezt meg sem próbálta elkerülni. Váltakozó rímek között ez inkább észrevétlen marad, mint párosrím alkalmazásakor. Ez azonban nem kizárólagos, bár ritkábban, de rímeltet eltérő szófajokat {Nevének—mindenek, csatormákonn—botsásson, székedből— senkitől, érdemünk—ellenünk, vagy—nagy, kegyesenn—égbenn, kérünk— vezérünk, ránk—Atyánk, halált—szállt, vallónk—valónk, megnyugtatja— gondos Atya, fertályja—prédikálja, stb). Egyszer fölbukkan egy szóismétléses rímpótlék is: barmok is — azok is. Az énekek közül mindegyik könnyen énekelhető az adott zsoltárdallamra. Azt azonban ebből nem dönthetjük el, hogy zeneértő, kottaolvasó volt-e, vagy hogy a gyermekkorában megismert dallamokra ösztönösen jól lejtő sorokat írt.

Ritkábban történik, hogy Beregszászi bonyolítja a mondatot, szórendbontással él, vagy a verssor kedvéért rövid szóalakot választ, megváltoztatja az ikes és iktelen ige ragozását. Máskor az alanyi és tárgyas ragozás határait lazítja. Például a rím kedvéért született ez az eltűrhető módosítás: Ez az az eltitkolt nagy eszköz \ | A’ mely által a’ Tavasz öltöz’... Másutt a magyaros stílusban szükségtelen többes számot alkalmazza egyes számú alanyok mellett: ... emberek! 11 Dítsérjétek ti Istenieket, 11 Melyre int menny, főid, ’s tengerek. Nincs abból sem félreértés, hogy iktelen a ragozás, például: ... kemény szelek; 11 Mint akar, úgy bán velek. Ilyen eszközökhöz a 20. századi énekfordítók is gyakran folyamodtak. A latinul verselő és gondolkodó papköltőknek semmi föltűnő nem volt az inverzió alkalmazásában, például ez a ma bonyolultnak ható konstrukció nekik még egészen természetes volt: Az Úr kebeléből jőnek, 11 Mint jóval telyes kútfőnek, 11 Jég, fagy... Ma mi így mondanánk: Mint jóval teli kútfőből, tehát az Úr kebeléből jő a fagy, a hó, a jég. A közölést eszközét is felhasználja. Például: Szélvészek zúgásibann 11 Béfedez hajlékinkbann; — vagy: Menjen fel titkos tsatornákonn |j Élő nedvesség a’ fákba, 11 Új életet ekként botsásson 11 A’ legnagyobb Czédrus ágba.

Ennek a református iskolákban tanított és megtanult verselésnek sok jellemző vonása kapcsolódik Csokonai korához és verselési normáihoz, ami természetesen a költői értéket magában nem szavatolja. A gyakorlottság azonban azt jelentette, hogy a 19. század elején még kapásból képesek voltak latin vagy magyar alkalmi ének írására a diákénekkarok tagjai, a későbbi oskolamester vagy prédikátor tisztséget elfoglalók, méghozzá a genfi zsoltárok dallamára és a komplikált strófaszerkezeteket, sörfajtákat és rímelést alkalmazva. Ezt Arany Jánostól Német Lászlóig sokan felismerték és elismerték. A későbbi évtize90 Sárnspalaki Fiinítk