Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Erik Alexander de Boer: A prófétálás, a nyelveken szólás és a magyarázás ajándéka - Igehirdetés és készülés a genfi Lelkipásztori Társaságban

Erik Alexander de Boer

baptisták erre azt válaszolják: Jézus maga mondta azt, hogy Isten elrejtette bölcsességét a bölcsek és értelmesek elől, és felfedte a gyermekeknek. (Mt 11,25) „Nem ugyanúgy adta-e Lelkét Isten a németeknek, mint a latinul és görögül beszélőknek?” (‘Gott habe synen Geyst glych als wol den Tütschen ggeben als den Latinén und Griechen!’) A Von dem Predigtamt kiadása egyértelmű bejelentése volt a Prophezei megalapításának, mint ami az Ige szolgáinak oktatását és képzését látta el.

Zwingli azzal kezdi levelét, hogy prófétákat vagy prófétálást említő pasz- szusokat mutat be. Az Újszövetség és különösen az íKorinthus 14 alapján a következő következtetést vonja le: az ősegyházban a próféták feladata az volt, hogy magyarázzák az ószövetségi írásokat. Minden bizonnyal képesek voltak a bibliai hébert a beszélt görög nyelve fordítani annak érdekében, hogy magyarázhassák a szövegeket. Az nagyszerű dolog — tette hozzá Zwingli —, hogy olyan sok zsidó jutott hitre Krisztusban, így nagy számban voltak jelen azok, akik az írást magyarázták a pogányoknak. Azonban „aki nem magyarázója vagy beszélője a nyelveknek, annak nem szabad szólnia a gyülekezethez abból a célból, hogy a próféciát megmagyarázza. Az ilyennek hallgatnia kell, és Istenhez kell beszélnie.”

Zwingli fő állítása a következő: Pál apostol megmutatja, mennyire fontos a keresztyéneknek ismerniük azokat a nyelveket, amelyeken Isten Igéje íródott.11 Mivel azonban ez nem mindenki számára lehetséges, jó az, „ha legalább néhány helyen vannak olyan tanítók, akik másokat oktathatnak ezekre [a nyelvekre]”. Azt is javasolja még, hogy hagyjuk a „haszontalan klérust” kihalni, hogy vagyonukat a szegényekről való gondoskodásra és a nyelvek tanítására használhassuk. A héber és a görög az a nyelv, amelyet a Szentlélek adott az egyháznak, hogy az írások próféciáit az anyanyelve lefordítsák és azon magyarázzák.

Strasbourgban Martin Bucer és munkatársai hasonló bibliai előadásokat vezettek be. 1526-ban Bucer azt a javaslatot terjesztette a magisztrátus elé, hogy a kánoni alkalmakat alakítsák át Prophezei-já. Ezért maradtak fenn a bibliai előadások körül bizonyos istentiszteleti formák. Minden reggel és este istentiszteletet tartottak félóra zsoltárénekléssel, félóra prófétálással vagy christliche Übung gal és imádkozással.12 A kanonokok helyét prédikátorok, tanárok, kirchenpfleger és olyan kegyes emberek vették át, akik részesülni akartak a Szentírásról szóló oktatásban. Az 1533-as zsinat és az 1534-es

11 Zwingli, Von dem Predigtamt, in: Zwingli Werke 4, 417. 1532-ben Heinrich Bullin- ger eló'adást tartott röviddel Zwingli halála után, amit De prophetae officio címmel kiadatott (Zurich: Chr. Froschauer, 1532). Ebben az előadásában a Szentírás magyarázásának és az igazság ellenségei leleplezésének feladatát elemzi. Zwinglit mint az ilyen próféta kiváló példáját tiszteli meg. Buliinger korábban már elkészített egy írást De prophetae libri duo (1524) címmel, de az soha nem került kiadásra (kéziratos formában maradt in: Zentralbibliothek Zürich, Car. 1166), jóllehet 1532-es műve korai vázlatának tekinthetjük. Vö.:. Fritz Büsser, ‘De prophetae officio. Eine Gedenkrede Bullingers auf Zwingli’, id., Wurzeln der Reformation in Zürich [SMRT 31] (Leiden, 1985), 60-71.

12 Martin Bucer Deutsche Schriften, ed. Robert Stupperich, vol. 2 (Gütersloh - Paris, 1962), 520f.