Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Erik Alexander de Boer: A prófétálás, a nyelveken szólás és a magyarázás ajándéka - Igehirdetés és készülés a genfi Lelkipásztori Társaságban
A prófétálás, a nyelveken szólás és a magyarázás ajándéka ordonnance törvénybe iktatta ezt a Convent ecclesiastique-1.‘3 Kálvin stras- bourgi évei alatt a bibliaórák látogatottsága gyér volt.1“’ Az elnevezést azonban, ami a francia nyelvű gyülekezetben valószínűleg la prophétie volt, nem vették át a Genfben tartott bibliaórákra. 3. Genf az lKor 14-ről Amikor Vergerio összefüggést vélt felfedezni a genfi bibliaórák és a prófé- tálásról szóló lKorinthus 14 között, minden bizonnyal volt némi ismerete erről az intézményről, annak Buliinger által Zürichben vagy Strasbourgban alapított formájáról. Vajon a genfi lelkipásztorok is erre a szövegre hivatkoztak bibliaóráik forrásaként? Ennek tisztázása még várat magára, mivel az Ordonnances ecclesiastiques nem említi az lKorinthus 14-et, és nem is tükrözi annak megfogalmazását. Egyetlen olyan esetről tudok, amikor a Lelkipásztori Társaság jegyzőkönyveiben utalás történt az lKor 14,29-32-re: Philippe d’Ecclesiának, Genf egyik lelkipásztorának megfeddése. 1549-ben aktát nyitottak d’Ecclesiáról. Megrovásban részesült, amiért nem épületes témákat és értelmetlen kérdéseket vetett fel. Aktát vezettek az ilyen botlásairól, majd szembesítették vele. A jegyzőkönyvből kiderül, hogy munkatársai elhatározták: „figyelmeztetni kell arra, hogy egyáltalán ne beszéljen a bibliaórákon, sem a magyarázó után, sem amikor rákövetkezett a sor, egészen a megrovás következő napjáig.” Egy lapszéli jegyzetben a Lelkipásztori Társaság titkára megjegyezte: „Ennek okát Szent Páltól idézték neki: aki semmi építőt nem tud magával hozni, az hallgasson a gyülekezetben.”^ Ez a megjegyzés világossá teszi azt, hogy a lelkipásztorok igenis láttak kapcsolatot a prófétálás páli előírásaival. Ez azonban még csak a negatív oldalt érinti, azaz a hallgatás parancsát. Az lKor pozitív alkalmazása a congrégationra azonban még hiányzik. Hogyan értelmezte tehát Kálvin a prófétálást mint a Szentlélek egyik új- szövetségi ajándékát az egyháznak? A Lelkipásztori Társaság moderátoraként Kálvin vezette a congrégationt. A bibliaórák megalapításával kapcsolatban szükséges kitérnünk a nyelvek ajándékának reformátori értelmezésére. A zürichi és a strasbourgi teológusok egyaránt úgy értették az ApCsel 2 pünkösdi csodáját, mint az evangélium idegen nyelven való közlésének ajándékát.* 15 16 Ezt alkalmazták a 16. századi egyházi helyzetre, illetve a bibliai héber és görög nyelv újonnan felfedezett ismeretére. 1546-os kommentárjában Kálvin úgy magyarázza az lKorinthus 14,29- 32-t, hogy semmilyen utalást nem tesz a genfi bibliaórákra. A szöveg egyes ■3 Francois Wendel, L’Église de Strasbourg. Sa constitution et son organisation, 1532- 1535 (Paris: Presses Universitaires de France, 1942), i02f, 196-198. A Konventnek a prédikálás kérdéseiben betöltött felelősségéről Id. a 204. oldalt. ‘4 Philippe Denis, « La prophétie dans les Églises de la Réforme au XVIe siécle, in Revue d’Histoire Ecclésiastique 72 (1977), 292-295. 15 RCP I: 47. 16 Leonard Sweetman, ‘The Gifts of the Spirit: A Study of Calvin’s Comments on 1 Corinthians 12:8-10, 28; Romans 12:6-8; Ephesians 4:11,’ in David E. Holwerda ed., Exploring the Heritage of John Calvin (Grand Rapids: Baker Book House, 1976), 291-297 (273-303).
