Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 1. szám - KONFERENCIA - Petrőczi Éva: Margaret Winthrop, Új-Anglia "Lorántffy Zsuzsannája" Margaret Winthrop, New England's "Lorántffy Zsuzsanna"

Petrőczi Eua

Margaret Winthrop,

Új-Anglia „Lorántffy Zsuzsannája”

E

gy Lorántffy Zsuzsannáról szóló, először ugyancsak Sárospatakon elhangzott előadásomban már használtam azt a nagyon kifejező angol összetett szót. amellyel e nyelvterületen főként a vezetői, közjogi, történelmi szerepvállalásnak elkötelezett férfiak feleségeit jellemezték, igen találó módon: „helpmeet.” Ez a nőtípus nem egyszerűen ancilláris, egyértelműen csak mártai segítőtárs, árnyék- és háttérfigura volt, hanem társának minden erőltetett emancipációs törekvés nélkül is méltó szövetségese és megerősítője a sokszor emberpróbáló feladatvállalások során. Ilyen asszony volt a mi Lorántffy Zsuzsannánk I.Rákóczi György oldalán, s ilyen hölgy volt Új-Anglia egyik első nagyasszonya, Margaret Winthrop is, férje, John Winthrop mellett, akiben - túlzásai, tévedései, többek között a „rebellis” Anne Hutchinson ellen folytatott, meglehetősen kíméletlen „szent háborúja” ellenére - egyértelműen az Újvilág Mózesét tisztelhetjük. 1 John Winthrop, miután második felesége, Thomasine Clapton is elhunyt, 1618-ban, még az óhazában vette feleségül Margaret Tyndalt, az essexi Sir John Tyndal tiszta életű és a puritanizmus ügyének elkötelezett leányát, aki az angol vidéki birtokos-lét biztonságát odahagyva követte férjét az új haza veszélyekkel teli körülményei közé, ahol 1647-ben bekövetkezett haláláig hűséges társa volt a kormányzónak. Hogy Margaretre milyen sokrétű kötelességek vártak már az óhazában, arról pontos képet alkothatunk magunknak egy, magát a Zarándok Atyák ivadékának valló, huszadik század eleji amerikai történész, Alice Morse Earle Margaret Winthropról szóló monográfiájában is idézett levélből. Ezt az episztolát, ezt az igazi „poloniusi levelet” Adam Winthrop írta jövendőbeli menyének még a leány menyasszonykorában, sok apai-apósi elvárással, jellegzetes puritán hitéleti fordulatokkal, de ugyanakkor nagyon sok gyengédséggel és olyan bizalommal, amely jelzi: az após-jelölt további élete komoly pillérének és egyszersmind egy új puritán család garanciájának látta Margaret Tyndalt: „Biztosíthatom Önt, nemes lelkületű Margaret kisasszony, hogy máris atyai szeretet és rokonszenv él bennem Ön iránt; ezt az érzést nem csupán az ön szerény viselkedéséről és szelíd természetéről hallottak táplálták szívemben, de növelték annak nyilvánvaló jelei is, hogy igaz szerelemmel és hűséggel viseltetik fiam iránt. így tehát - bár távol vagyunk egymástól - egyelőre toliamra bízom azt, amit később majd személyesen is elmondok önnek. Nincs bennem kétely arra nézve, s azért is imádkozom Istenhez önért, hogy boldognak mondhatom magam, hiszen öreg napjaimra egy ilyen erényes és szerető leányom társaságát élvezhetem majd, s hátralévő időmet békében tölthetem el. Már ezidáig is jó okom volt magasztalni az Ő

1 John Winthropról bővebben: Beeke, Joel R. and Pederson, Randall Meet thePuritans, Reformation Heritage Books, Grand Rapids, Michigan, 2006, 621-625.

49