Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - I. John Hesselink: Kálvin a jelen és az eljövendő élethez való helyes viszonyulásról
Kálvin a jelen és az eljövendő élethez való helyes viszonyulásról mét: „Hol van a ruházatban az Isten iránt való háládatosság...?”(Inst. III.10.3.) A iii. szakaszban a mértékletesség témaköre különösen szembetűnő.31 Kálvin a 10. fejezetet egy olyan szakasszal zárja, amely nem igazán illik bele abba a témába, hogy hogyan éljünk a jelen élettel. Az Institutio McNeill- Battles kiadásának szerkesztői ennek a szakasznak (vi.) a következő címet adták: „Az Úr elhívása az életünk alapja”. Ez fontos témakör, de nem tűnik úgy, hogy szervesen vagy közvetlenül hozzátartozna ennek a fejezetnek a mondanivalójához.32 IV. Függelék. Isten teremtett világának dicsősége Amikor Kálvin felsorolja azokat a dolgokat, amelyeket Isten adományozott a mi kedvünkre, ezek között nemcsak ízletes ételt, jó bort, szép ruházatot és szép tárgyakat említ, hanem - amint azt láttuk - a füvek, fák és gyümölcsök édes szépségét és illatát is, csakúgy mint a virágokét, amelyeket az Úr ruházott fel szépséggel. (III.10.2.) Ez a természetszeretet központi alapgondolata Kálvin teológiájának, és több figyelmet érdemel, hiszen a teremtett renden belül Isten adományai közül semmi sem volt Kálvinra olyan nagy hatással, mint a teremtett világ szépsége, „Isten dicsőségének színtere” (Inst. I.5.8; 1.6.2; 1.14.20.). Mivel „Isten dicsősége sugárzik a föld megigéző szépségéből, amely az Ő atyai szeretetének bizonyítéka.”33 A fiatal Kálvin, csakúgy mint az érettebb Kálvin, egészen el tudta magát ragadtatni, amikor a természet szépségeit dicsérte. A protestantizmusra áttérése után egy évvel az Újszövetség Olivetan fordításához írt előszavában Kálvin arra reflektál, amit Pál apostol a Róma 1,20-ben leírt: „Minden helyen és minden dologban ... a szuverén Úr a világ minden részén, mennyben és földön beírta, mintegy bevéste hatalmának, jóságának, bölcsességének és örökkévalóságának dicsőségét.” Ez eddig az apostol szavainak parafrázisa, majd Kálvin kiegészíti ezt az alábbi kedves sorokkal: „Mert az éneklő kismadarak Istenről énekelnek, a vadak Neki ordítoznak; a természeti erők Őt félik; a hegyek Őt visszhangozzák; a források és folyóvizek Őrá vetik pillantásukat, és a fű és a virágok Óelőtte nevetnek. ”34 Kálvin itt egyértelműen nem csak a Róma 1,20-ra gondol már, hanem azokra a zsoltárokra is, amelyekben a zsoltáros arról be3' Ld. III.10.4. és 5. Ronald Wallace külön megjegyzi Kálvin teológiájában a mértékletesség fontosságát. Calvin’s Doctrine of the Christian Life (Edinburgh: Oliver and Boyd, 1959) c. könyvében egy teljes fejezetet szán a „Christian Moderation” („Keresztyén mértéktartás”) témának, melyen beül az első rész címe: „Moderation and restraint an essential element in the ordered Christian Life,” (Mértékletesség és önuralom, a rendezett keresztyén élet elengedhetetlen részei”), 170. 32 Egy összefüggő megjegyzésében a reformátor azonban ismerős hangot üt meg: legyetek mértéktartók mindenben. „Életünk tehát akkor lesz a leghelyesebben berendezve, ha azt ehhez a célhoz szabjuk, mivel saját túlbuzgósága által ösztönöztetve sem igyekszik senki többre, mint amennyit hivatása megkíván, mert tudja azt, hogy az ő részére a megjelölt határokon túlmennie nem szabad.” (Inst. III.10.6.) 33 Az Ézs 6,4-5-ről, a kommentárt angolra fordította Haroutunián, in Calvin: Commentaries, fordította és szerkesztette Joseph Haroutunian, Louise Pettibone Smith-szel együttműködve (Philadelphia: Westminster, 1958), 124. 34 Ennek az „Előszónak” a fordítását ld. in Calvin: Commentaries, 59-60.
