Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - I. John Hesselink: Kálvin a jelen és az eljövendő élethez való helyes viszonyulásról

I. John Hesselink

ugyanis annyira a gyönyörnek szentelik minden képességüket, hogy értelmük egészen eltompul; sokan olyan nagy gyönyört találnak a márványban, aranyban és képekben, hogy maguk is márvánnyá lesznek, mintegy érccé változnak, vagy festett képhez hasonlóvá lesznek. Másokat megint a konyha gőze és kellemes illata annyira meghódít, hogy semmiféle lelki illatot sem vesznek észre. ... megerősíttetik Pál apostol szabálya [Róm 13,14], hogy a testet ne tápláljuk az ő kívánságaiban, mert ha ezekkel szemben nagyon is engedékenyek vagyunk, minden mértéken és korláton túltörnek, (/nsf. III. 10.3.)

Végül pedig, ahhozhogy elkerüljük a szükségtelen önsanyargatás, mérték- telenség és visszaélés csúszós lejtőit, nemcsak lelkiismeretünkre van szükség — ahogyan azt láttuk hanem a keresztyén szabadsággal való bölcs élésre is. Érdekes, hogy amikor Kálvin a keresztyén szabadságról értekezik, egy ponton éppen az Isten ajándékaival való helyes élésre hivatkozással foglalja össze mondanivalóját:

Láthatjuk tehát, hogy mi a célja ennek a szabadságnak, t.i., hogy Isten adományait minden lelkiismeretfurdalás és minden lelki zavar nélkül használjuk arra a célra, amire Isten azokat nekünk adta, amely bizodalom folytán lelkünk békében van Istennel, és az Ő irántunk való bőkezűségét is megismeri. (Inst. III.19.8.)

Most, amikor a bőség korát éljük-a nemzetközi recesszió ellenére-, mennyire időszerűek ezek az intések, főként országaink gazdagjainak. A mohóság és a kapzsiság azonban nemcsak a kevés gazdagra korlátozódik.

Kálvin figyelmeztetését hároms0 szabállyal folytatja, melyek arra vonatkoznak, hogyan élhetünk helyesen Isten nekünk szóló adományainak fényében:

Az első Pálnak az lKor 7,29-31-ben található intésének a parafrázisa: „akik e világgal élnek, olyan érzülettel legyenek, mintha nem azzal élnének.”

A második az, hogy meg kell tanulnunk „a szegénységet épp oly nyugodtan és türelemmel elviselni, mint mérséklettel a jólétet.” (Inst. III.10.4.)

A harmadik pedig az, hogy „számot kell adnunk sáfárságunkról” (Luk 16,2), és mindenben a „szeretet szabályait” kell követni. (Inst. III.10.5.)

Hálaadás és mértékletesség - két téma, amely végigfut ezeken az intéseken és figyelmeztetéseken a 9. és 10. fejezetben egyaránt. Számos hivatkozást láttunk a hálaadásra a 9. fejezetben az eljövendő életről való elmélkedésben, de ez az alapgondolat a 10. fejezetben ismét megjelenik az evilági javak helyes használatával kapcsolatban. A iii. szakaszban például arra emlékeztet bennünket Kálvin, hogy meg kell ismernünk minden jó dolgok Alkotóját Cauthorem), és hálát kell adnunk neki „irántunk való szeretetéért”. Majd is3° A 4. szakaszban Kálvin azt mondja, hogy „két szabály következik” és ezeket gyorsan fel is sorolja, az 5. szakaszban pedig további két szabályt említ, melyek közül az egyik a 4. szakasz második szabályának kifejtése.