Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - I. John Hesselink: Kálvin a jelen és az eljövendő élethez való helyes viszonyulásról

Kálvin a jelen és az eljövendő élethez való helyes viszonyulásról

édes és kellemes illatát szippantjuk be, végtelen adományban leljük kedvünket; de azokban a dolgokban, melyekről némi tudomást szerzünk, ott lakozik az isteni hatalom, jóság és bölcsesség oly mértéke, mely minden érzékszervünket lefoglalja.26

Később így kommentálja József és testvérei lakomáját:

Ha valaki azzal állna elő, hogy az étel és ital mértékletes fogyasztása egyszerűen az, ami elegendő a test táplálásához: az ilyennek azt válaszolom, hogy bár az étel a szükségek kielégítésére szolgál, annak törvényes használata ennél messzebb mehet. Mert nem hiábavaló az, hogy az ételben nemcsak létfontosságú tápanyagok, hanem mellette annak íze is van; a mi mennyei Atyánk kedvesen így örvendeztet meg bennünket finomságaival. Nem hiába dicséri a Zsoltárok 104,15 Isten jóságát, amikor azt mondja róla, hogy bort adott, „ami felvidítja az ember szívét.”27

„Hagyjuk tehát az embertelen bölcselkedést, amely miközben a teremtett dolgok közül csak annak használatát engedi meg, ami nélkülözhetetlenül szükséges, nemcsak rosszakaratúlag megfoszt bennünket Isten jótékonyságának megengedett élvezetétől, hanem egyúttal csak úgy volna megtartható, ha az embert minden érzékétől megfosztva, érzéketlen tuskóvá változtatná.” (Inst. III.10.3.) Kálvin itt a római katolicizmuson belüli sztoikus vagy aszketi- kus csoportokra gondolhatott. Roland Wallace rámutat arra, hogy Kálvin itt „sokkal nagyvonalúbb, mint elődjei közül sokan.” Augustinus például amikor arra utal, hogy Isten mindent azért ad nekünk, hogy azok kedvünkre legyenek, ezt az örökkévaló, és nem a földi használatra értette.28

Ez az érme egyik oldala. Isten földi javakkal lát el nemcsak azért, hogy azokkal éljünk, hanem hogy azokban kedvünket leljük, de mindig csak mértékkel. Az érme másik oldala az, hogy „az anyagi gazdagság veszélyes dolog.”29 Kálvin tehát majdnem olyan kifejező, amikor az előbb említett ajándékokkal való helytelen élésre figyelmeztet:

De hol van a hálaadás, ha az evésbe és ivásba annyira belemerül az ember, hogy vagy elbódul, vagy pedig hasznavehetetlenné lesz a jámborság [kegyesség] és az emberi hivatás kötelességeire? Hol van az Istennek megismerése, ha a test a túlságos bővelkedés folytán utálatos kívánságokra ragadtatván, tisztátalanságával annyira beszennyezi az értelmet, hogy semmi helyes és tisztességes dolgot sem vagyunk képesek meglátni? Hol van a ruházatban az Isten iránt való háládatosság, ha azoknak költséges cicomázása miatt önmagunkat bámuljuk, másokat pedig megutálunk; ha a csinossággal és ékességgel bujálkodásra készülődünk? Hol van Istennek megismerése, ha lelkünk ilyenféle csillogó dolgokhoz tapad? Sokan

26 Genesis Argumentum, 57 (CO 23, 5-6).

27 Az íMóz 43,33-ról. Kálvin még egy figyelmeztető megjegyzést is hozzátesz: „Mindazonáltal minél kedvesebben törődik velünk Isten, annál szorgalmasabban kellene törekednünk arra, hogy adományaival mértékletesen éljünk.”

28 Calvin, Geneva and the Reformation (Grand Rapids: Baker, 1988), 2003.

29 Az iTim 6,17-ről, a kommentárt angolra fordította T. A. Smail. Ebben a részben Pál arra inti a gazdagokat, hogy „ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek”.

Sárospulaki liiziiii 35