Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 4. szám - OKTASS, HOGY ÉLJEK! - Barnóczki Anita: Textus: 1 Péter 1, 18-19. Mit ér a Karácsony?
Bamóczki Anita Mit ér a karácsony? ...nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén: A ki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek, a kik ő általa hisztek Istenben, a ki feltámasztotta őt a halálból és dicsőséget adott néki; hogy a ti hitetek reménység is legyen Istenben” (1 Péter 1,18-19) M it ér a karácsony? Ez attól függ, mit ér, aki karácsonykor született. Műanyag betlehemes szoborcsoport a főtér közepén, kivilágított főutcák gyakran az előző évről kint felejtett égősorokkal. Kuporgatásból vagy pazarlásból született ajándékok, halálra ítélten is jó illatú karácsonyfák. Templomi istentisztelet, akár szenteste családdal, akár kétszer, háromszor is az ünnep során. Ünnepi asztal vagy jótékonyan osztott gőzölgő gulyás jótékony arcok elégedett mosolyával. Aranyosak karácsonyi dalaink, amelyekben kis sajnálattal vegyes meghatottsággal zengjük a hóesésben, jeges ködben jászolba szorult kis babácska könnyekig megható születését, amelyen egy kicsit szebbít, hogy a gondoskodó Anya alaposan bepólyálja. Szegények. Közös a sorsunk, van okunk ünnepivé hatódni. Mit ér az ünnep? Ha megállunk rohanásunkban, vagy kilépünk fásultságunkból, és lélekben is megérkezünk a jászolhoz. Beletekintünk. Ember lett. Nem szánni való a barlang-menedék. Tükör, amelyben megláthatjuk, hová száműztük életünkből azt, aki az övéi közé jött, és akit az övéi nem fogadtak be. Nem szánni való a törékeny újszülött, akit pólyával kell óvni a körülményektől. Isten-ember. Aki letette értünk isteni határtalanságát, és testben született, vállalva az ember-sorsot és ember-létet. Nem az elemektől kell óvni, amelyeknek oly megrendítően parancsolt később. Az emberektől sem, akik magukat óva tőle megfeszítik, vagy olcsóvá téve üzletelnek a korlátok közé szorítottan is korlátlanul áradó szeretettel. A jászolba tekintve a Békesség Fejedelmét kell hogy lássuk, a régen vártat, és számunkra immár megtalálhatót, hisz megtalálni hagyja magát annak, áld nem is kereste. A próféták által jövendölt Isten-Szolgája Királyt. A Bárányt, aki azért él, hogy vérben haljon, föltámadjon, és majd egyszer megnyissa a könyvet. Nem veszendő dolgon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg. Mit ér az ünnep? Pontosan annyit, amennyit az jelent, hogy az ember általa megszaba7
