Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 4. szám - OKTASS, HOGY ÉLJEK! - Barnóczki Anita: Textus: 1 Péter 1, 18-19. Mit ér a Karácsony?

dúlhat a hiábavalóságtól. Hiábavaló lét. Hiábavaló reggel, este, év, évtized, élet. Ünnep lehet a szembesülés: érhet annyit a mai nap, amennyit a hiábavalóságtól szabadító szeretet jelent.

Ezüstöt, aranyat, vagy tömjént és mirhát. A legdrágább, legnemesebb dolgokat vitték elsó' tisztelői. Szívemet Istennek ajánlom, mondta valaki, akit mi tisztelünk a magunk református módján. Szívemet. Mert nem gyönyörködik véres áldozatokban. Annak elég volt az az Egy, akinek a születését ünnepeljük.

így emlékeztethet a köztéri vagy templomkerti betlehemes szoborcsoport, és lehetőséget ad, hogy belegondoljunk egy pillanatra a történet szereplőinek szent pillanatába. Pásztorok, akik angyalszót hallanak. Isten népe-nyája, aki valóban hallja a szót: dicsőség a magasságban Istennek, és angyalszót hallva énekli: békesség földön az embernek.

Nem olcsón. Drága véren. Nem ingyen. Áldozat által. És a felkészülés lehetőségével. Úgy várom, úgy készítem útját, hogy tudom, a vendég már közel. Megtisztíthatom lelkemet képmutatás nélküli testvérszeretetre, hogy bennem is megszülethessen, köztünk is megszülethessen.