Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Peter Blokhuis: Keresztyén felsőoktatás és a diákok világa. Christian Higher Education and the World of the Students
Keresztyén felsőoktatás és a diákok világa vannak. Természetesen ezt senki sem fogja tagadni. De milyen értékek uralják életünket? Az élményalapú kultúrában saját pozitív élményeim a meghatározók. Élettel teli értékek, az életrevalóság, érzelmek és önellátás értékei a legfontosabbak az ilyen kultúrában, és nem az erkölcsi vagy vallási értékek.6 Az erkölcsi és vallási értékekben a másik emberre, a természetre, Istenre összpontosítunk. Életünk értelmét a más dolgok, a másik ember és Isten létezése iránti elkötelezettségben találjuk meg. A keresztyén oktatásban az életem értelme és a világ értelme közötti kapcsolatra kellene összpontosítanunk. Ebben a kapcsolatban helye van az erkölcsi és vallási értékeknek. A modern élményalapú kultúra éppen ezért jelent kihívást a keresztyén oktatás számára. Az oktatás társadalmi motivációi Miért fontos az oktatás a társadalomnak? Miért kötelező a fiataloknak iskolába járni? Azért, mert gazdaságunknak szüksége van jól képzett emberekre? Azért, mert a fiataloknak ismeretre és készségekre van szüksége ahhoz, hogy szabadon és függetlenül élhessenek, amikor felnőnek? Azért, mert fontos, hogy a fiatalok lehetőséget kapjanak a fejlődésre? A fejlődés - vagy hogyan a németek hívták: Bildung- régi, humanista eszméje magába foglalja az embervolt klasszikus eszményképét. Ez legyen-e az eszményi mindenki vagy csak az elit számára? A fiataloknak saját lehetőségeik vagy külső eszmények szerint kellene-e fejlődniük?? És ki fog dönteni a fiatalok helyett? És ki dönt a fiatalok választási lehetőségeiről? A kormányzat? A szülők? A tanárok vagy más tekintély? Az Európai Unió oktatási miniszterei szerint gazdasági szempontok miatt kell az oktatást fejleszteni. Az ismeret legyen hasznos. A gazdasági fejlődés szükséges, ha meg akarjuk tartani vagyonúnkat, ha a jövőben azt akarjuk, hogy Európa állja a versenyt az olyan országokkal, mint India, Kína vagy az USA. Ez az irányelv az emberi élet vitális értékeinek az uralmát fejezi ki, az esztétikai, erkölcsi és vallási értékekkel szemben. A gazdasági növekedés hangsúlyozását a szakmai kompetenciákat tartalmazó listákban találhatjuk meg. Ezek a kompetenciák a társadalom gyakorlati szükségeinek kifejeződései. A probléma azonban az, hogy a kompetenciát követelményként fogalmazzák meg. Szerintem nem beszélhetünk kompetenciáról a kompetenciák mögötti ember harmonikus egysége nélkül. Ugyanígy nem taníthatjuk meg a kompetenciákat anélkül, hogy ne lennénk hatással a mögötte lévő személyre. Azok, akik úgy gondolják, hogy ez lehetséges, megfeledkeznek az embernek mint egésznek az alapvető aspektusairól, ezzel pedig kárt teszünk az illetőben, mivel az aspektusok némelyikének is fejlődésre és képzésre van szüksége. Ha húszéves koromig senki sem mutatja meg nekem a művészet értelmét, valószínűleg soha nem leszek képes felfogni az értelmét. Erre az ellenvetésre lehet az a válasz, hogy a társadalom felelős azoknak a kompetenciáknak a képzéséért, amelyek fontosak a társadalom és a gazdaság számára. Az emberek szabadok arra, hogy többet tegyenek, szabadok arra, 6 A. Kinneging, Geografie van goed en kwaad, Hét Spectrum, Utrecht, 2005, 74-84. 7 A Nexus 42. számában Jacqueline de Romilly az oktatás klasszikus formája (görög és latin nyelv- és irodalomoktatás) mellett érvel mindenki, és nemcsak az elit számára.
