Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Fekete Csaba: A Béllyei graduál leírói

Fekete Csaba

ta ’s énekelgette, melly kézirat a’ debreczeni református) főiskola könyvtárában máig is meg van”.7

Debreceni diák volt Polgár Mihály, diáktisztségek sorát viselte külföldi tanulmányútja előtt a 19. század elején. Széniorként a könyvtár is felelőssége körébe tartozott, de énekes diákként vagy a kántordiákok révén szintén tudhatott a graduálról, amely külföldi tanulmányútja előtt jutott el Baranyából Debrecenbe, a Református Kollégium könyvtárába.8

1882-ben9 a magyar református himnológia atyja, Kálmán Farkas (1838- 1906) írt részletesebb ismertetést a művelt olvasóknak az akkori ismeretek szintjén. Megnevezte a „leírót”. Véleményét napjainkig ismétli a szakirodalom. Tüzetes bírálata Csomasz Tóth Kálmán megítélése miatt nem történt meg. Ő tudniillik úgy vélte, ezt olvassuk föntebb idézett lexikon-cikkében, hogy kutatásaiban, melyeket Bárdos Kornéllal együtt végzett, a vizsgált tizenöt graduál és énekeskönyv között említeni sem szükséges a Béllyei graduált, mert oly nagy mértékben függ az Öreg graduáltól.10 Tartalmilag Kálmán Farkas száz - éves vélekedését ismétli, aki így summázta vizsgálódása eredményét:

„...úgy találtam, hogy a Gelei-Rákóczi-félének másolata, némi különbség van ugyan a »Litania Major« kezdeténél, s több régi énekek találhatók benne, mik amabban nem jőnek elő, de az egész czeremoniális rész első tekintetre elárulja, hogy annak másola- ta...”11

Hogyha az Öreg graduál kópiája volna a Béllyei graduál, akkor nem a liturgikus énekszövegek hagyományozását figyelhetnénk meg benne, hanem csupán a másolás technikáját. Tanulmányomban a graduál leíróira összpontosítok, ezért azt nem részletezem, miért lehetetlen — az egyes műfajok szövegé7 Egyházi Almának MDCCCXLIIdik évre. A' helv(éciai) val(lás) tételt tartó Dunamelléki

Egyházkerület részéről szerkesztette Polgár Mihály egyházkerületi főjegyző. Kecskeméten, Szilády Károly betűivel, 1842. 9-10.

8 Beiratkozása az 1792-ben megújított törvényekkel kezdődő kötetben van 1799-nél: Michael Polgár [Patria:] Török Szent Miklós, [Schola:] Debrecina. Későbbi feljegyzés folytatólag pályafutásáról: A. 1805. Inspector famulorum; 1806. Praeceptor Poétarum; 1807. Praeses Studiosorum a(nn)i 2i; 1808. Contrascribo & Senior, nunc petit Acad(emias) d(ie) 28a Mart(ii) 1809. Pastor Eccl(esi)ae H(ód) M(ező) Vásárhely 1812, hanc autem Kecskemetiensis V(enerabilis) Gen(eneralis) not(arius) In Sup(erintendentia) Pest; 1846 olta Superintendens ugyanott. Bakóczi János 284. sorszámmal regisztrálja a széniorok sorában, további adaléka nincs, csupán a fenti adatokat ismétli. — A haraszti Protocollum 1807. évi jegyzése szerint Molnár János karancsi prédikátor elvitte Veresmarti Sámuel szuperintendensnek, aki aztán elküldte a Debreceni Bibliothekának a graduált. Lábadi Károly: Istennek népei a Drávaszögben. Eszék, 2000. 305.

9 A debreczeni Graduálok. In: DPL (= Debreceni Protestáns Lap) II. (1882. 5. szám)

37-38. - Itt találjuk először a graduál ma is szokásos elnevezését; erről Kálmán Farkas megmondja, hogy ő alkotta, (1882. 6. szám 51).

10 Vö. A magyar graduálok zsoltárainak és passióinak kapcsolatai (i960). [Kutatói jelentés. Kézirat.] Szemelvényesen megjelent in: Hagyomány és haladás. Csomasz Tóth Kálmán válogatott írásai születése 100. évfordulójára. Szerkesztette, sajtó alá rendezte és utószóval ellátta: BÓDiss Tamás. Bp. 2003. 319-326.

11 DPL 1882. 51.

78 Sárospataki Fizetik