Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Fekete Csaba: A Béllyei graduál leírói
Fekete Csaba A Béllyei graduál leírói* D élvidék legkésőbbi graduálja a Béllyei.' Négy református graduál maradt meg az egykori egyházszervezet Délvidéknek nevezett területén: a 17-18. században a Bellye (Bélye, Baranya megye, Drávaszög, ma Horvátország, Bilje),2 Csurgó (Somogy megye),3 Kálmáncsa (Barcsi járás, Somogy megye)-» és Nagydobsza (Szigetvári járás, Baranya megyejs templomában használtak. Helyben írták le talán mindet, vagy korábbi példákból ott szerkeszthette össze egyiket vagy másikat a gyülekezet kántora (esetleg lelkésze). Kézikönyveink szerint a Béllyei graduált „1642-ben írta le Angyalosi Demjén béllyei ref(ormátus) pap, nagyrészt az Öreg graduálra támaszkodva; hangjegyírása kezdetlegesebb a korábbi graduálokénál”.6 Érvényes-e ez a megállapítás? Igazolhatóságára és/vagy kialakulására, problematikájára rávilágít a kutatástörténeti visszatekintés. 1842-ből értesült először a kéziratos szertartáskönyvről a szélesebb közvélemény. Polgár Mihály (1782-1854) református szuperintendens az egyház- községet ismertetve említette a Dunántúli Egyházkerület azévi almanachjá- ban. Ezt írta Béllye nevezetességéről: „1644-ben l(elki) p(ásztor) volt itt Angyalosi nevű, ki Dávid ’Soltárait, ’s más énekeket le írosgatván, a’ templomban olvasgat* Készült a K 69093 OTKA pályázat támogatásával; egyes részletei elhangzottak előadásban is a Miskolci Egyetem Magyar Nyelvészeti Tanszéke és az említett OTKA pályázat résztvevői által Miskolcon, 2008. december 15-én és 16-án rendezett Szö- veghagyományozódás és nyelvtörténet című konferencián. 1 Stoll Béla: A magyar kéziratos énekeskönyvek és versgyűjtemények bibliográfiája (1542-1840). 2. javított bővített kiadás. Bp. 2002. — Szokásosan a tételszámmal hivatkozom. 2 Stoll 64. 3 Stoll 62. 4 Stoll 41. 5 Stoll 9. 6 Brockhaus zenei lexikon [II.] kötet, Bp. 1984. 62. A szócikk szerzője Csomasz Tóth Kálmán. Sárospataki Füzetek 77
