Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Füsti-Molnár Szilveszter: Posztmodern spiritualitás és a keresztyén lelkiség Kálvin teológiájának tükrében

Posztmodern spiritualitás és a keresztyén lelkiség Kálvin teológiájának tükrében

a szívben. Szívből tehetünk hitbizonyosságot, vagy ahogyan a Római levél fogalmazza meg egészen pontosan: „Szívvel hiszünk az igazságra...” (Róm 10,10). Ebből adódóan a hit mindig a bizalom, a szeretet és inspiráció kérdése lesz, mely az igaz emberi kapcsolatainknak jelei is egyben. Kálvin soraiból az is jól érzékelhető, hogy ez a fajta hit nem akaija nélkülözni a tudást, hiszen az az igazság és hit tartalmára irányul. Ezzel összefüggésben azt a szélesebb kontextust is meg kell említenünk, ami a modernitásból ránk maradt örökség. Jól tapasztalható, hogy az ész és az érzelmek elveszítették egymással a kapcsolatot, hiszen az emberi értelem olyan magaslatokba igyekezett, ahol a valóság különböző aspektusai megérthetők (modernizmus). Kálvin, ha más kiindulási alapokon is, de végkövetkeztetésében párhuzamba állítható azzal a posztmoder- nitást meghatározó felfogással, ami a tudást és az igazságot sokkal inkább a spiritualitással hozza kapcsolatba, mint sem az empíriák által megismerhetővel.

A világ mint Isten dicsőségének színtere — theatrum gloriae Dei

Röviden áttekintve a reformátori, kálvini teológia lényeges kérdésköreit a hit, ismeret, igazság és Isten megismerésének keresztyén spiritualitással kapcsolatos összefüggéseivel a következő egységként tekintsünk a theatrum glorie Dei gondolatára, amelynek felelevenítésével Kálvin teológiáján keresztül kiszélesedik a kör a keresztyén spiritualitást érintő értelmezésben. Kálvin keresztyén lelkiséggel kapcsolatos teológiai meglátásának másik fő tengelyéhez érkezünk el a téma horizontján. A theatrum mundi metafora kálvini értelmezésében42 és alkalmazásában azt jelenti, hogy a világot Isten dicsőséges színtereként értékeli. Kálvin arra buzdít, hogy „a világnak eme gyönyörű színterén ne röstelkedjünk kegyes gyönyörűséget meríteni Isten látható és jelenvaló dolgaiból”.« Susan Schreiner arra világít rá, hogy a kálvini koncepció — a világ mint Isten dicsőségének színtere —, elválaszthatatlan Kálvin bűnértelmezésétől. A reformátor abszolút törékenynek, a káosz peremén látta a világot, ami az ember által elkövetett bűnbeesésnek az oka. Egyedül Isten az, aki megmentheti az azonnali összeomlástól. „Az Úr lelke az, ami mindent betölt és így megóv attól, hogy minden visszazuhanjon a semmibe” „A világ stabilitása függ attól, hogy Istent dicsőitsük az ő munkájában.”« Isten folyamatos teremtése (creatio continua), gondviselése menti meg a világot a széthullástól. Ez az Isteni gondoskodás pedig olyan előadás a világ színterén, ami a teremtett mindenség dicsőítését kell, hogy kiváltsa. Láthatjuk, hogy a kálvini gondolatokban a félelem és

42 Megjegyezendő, hogy Kálvin a theatrum mundi metafora értelmezésében gyökeresen új felfogást juttat érvényre a nyugati gondolkodás történetében megjelent interpretációval szemben. Évszázadok tradíciójával ellentétes értelemben használja a világ mint színház kifejezést. A világ mint színház (theatrum mundi) irodalmi motívum úgy jelent meg legáltalánosabban, mint ahol az ember egy olyan színdarabban játssza a főszerepet, ami az isteni színjátékszerző által determinált. A világ mint színház metafora a legtöbb esetben az emberi élet hiábavalóságáról, és az emberi szerepkör bukásáról üzen (ld. Senecán, Marcus Aureliuson át a patrisztikus szerzőket: Chrysostomost vagy Augustinust, el egészen a keresztyén platonistákig, mint például Ficino).

43 Inst. I. 14. 20. p. 165-166.

44 Henry Beveridge (szerk.): Commentary on the Book of Psalms (Vol. IV.), Grand Rapids, MI: Baker Books, 2003. p. 148-149, Qd a Zsolt 104, 5-6-hoz írt magyarázatát.

Si'ii'Dspiilaki Ffizelrk 69