Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Füsti-Molnár Szilveszter: Posztmodern spiritualitás és a keresztyén lelkiség Kálvin teológiájának tükrében

Füsti-Molnár Szilveszter

Ha minden ember azért született és él, hogy Istent megismerje, az ismeret pedig, ha ezt a célját el nem érné, ingatag, üres tudás volna, azért nyilvánvaló, hogy mindazok elfajulnak teremtésük törvényétől, akik életükben minden gondolatukat és cselekedetüket nem erre a célra irányozzák/«

„Ezért lehet a boldog élet végső célja Isten megismerése’^6, következésképpen csak úgy lehet részünk a megváltásban, ha bizonyosságot nyerünk abban, hogy Isten a mi kegyelmes Atyánk, mert az ő megbékélése lett Krisztusban nyilvánvalóvá^

Kálvin, amikor a hit meghatározását a megismeréssel kapcsolja össze, még az alábbi fontos észrevételt teszi a hit munkájára nézve:

Egészen más a teljes meggyőződés érzése, melyet a Szentírás mindig a hitnek tulajdonít, azt tudniillik, mely Isten jóságát, miután azt világosan elénk adta, kétségen felül helyezi. Ez azonban nem történhetik meg anélkül, hogy annak kellemességét valóban ne érezzük, és önmagunkban ne tapasztaljuké8

Isten megismerése tehát nem tekinthető csupán az ész megismerésének, mint valamilyenfajta „üres elmélkedés”, hanem mindig olyan megismerés a hit munkáján keresztül, ami a „szívünkbe bocsátja gyökerét”.« Végezetül Kálvin szavaival a következőképpen összegezhetjük Isten hitünk által való megismerését az igazság és ismeret összefüggésein keresztül:

Ha ismeretnek nevezzük [a hitet], nem értünk alatta olyan megismerést, amilyennel az emberi érzések alá eső dolgokat szoktuk felfogni. Annyira magasabban álló dolog ugyanis, hogy az emberi észnek önmagát kell felülmúlnia és legyőzni, hogy eljuthasson hozzá. És amikor eljutott hozzá, akkor sem foghatja meg azt, amit érez; de midőn igaznak tartja azt, amit meg sem foghat, e meggyőződésnek a bizonyosságával sokkal többet megért, mintha valami emberi dolgot a saját tehetségével látna be. Ezért nagyon szépen szól Pál [Ef 3, 18], aki azt mondja, hogy ez nem más, mint felfogása annak, hogy milyen az Isten jó voltának hosszúsága, szélessége, mélysége és magassága, s megismerése Krisztus szerelmének [...] azt akarta ugyanis jelezni, hogy amit az eszünk, a hit által magához ölel, az mindenképpen határtalan, és az ismeretnek ez a neme minden értelmet magasan felülmúl.«0

A Kálvin Instiutioban elénk tárt gondolatai meggyőzően mutatják, hogy teológiai felfogásában a vallási elkötelezettség alapja nem a tradicionális tekintély elfogadásának szubjektív véleményén alapszik, hanem az isteni igazság egzisztenciális felhasználásán. Az isteni igazság pedig nem más, mint Isten megismerése, Istent megismerni azt jelenti, hogy megtaláltuk őt.«1 Az is világossá válhat számunkra, hogy a hit forrása nem az emberi észben keresendő, hanem 35 36 37 38 39 40 41

35 Inst. I. 3. 3. p. 45.

36 Inst. I. 5.1. p. 49.

37 Inst. III. 2. 7. p. 525.

38 Inst. III. 2.15. p. 535.

39 Inst. I. 5. 9. p. 57.

40 Inst. III. 2.14. p. 533-53441 Inst. I. 1.1. p. 38.

68 Sárospataki Fizetek