Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Füsti-Molnár Szilveszter: Posztmodern spiritualitás és a keresztyén lelkiség Kálvin teológiájának tükrében
Füsti-Molnár Szilveszter bi témakörök egyre több figyelmet kapnak: ilyen például az immanencia kérdése, a pneumatológiáé, vagy a valóság elemzésének előtérbe helyezése, a felszabadítás gondolata, miszticizmus, spiritualitás stb. Ennek egyik következménye a krisztológia háttérbe szorulása például a vallási pluralizmus témájával szemben. Az alábbi rövid elemzés elégséges ahhoz, hogy meglássuk, a vallás és spiritualitás éppen a sajátos kontextus alakulás miatt nem feltétlenül kapcsolódik össze. Gyakorlatilag három lehetséges alapvető modellel számolhatunk. 1) a spiritualitás elidegenedése a vallástól, amely során egymástól különálló entitásként írhatjuk le azokat; 2) számottevően meghatározó az a modell is, amikor bizonyos spiritualizmus riválisának vagy éppen ellenségének tekinti a vallást; 3) a spiritualitás és vallás úgy is felfogható, mint egyazon küldetés két dimenziója, amiben bizonyos feszültségek fennállnak, ugyanakkor mégis megbonthatatlan egységet alkotnak. A tanulmány címe is előre kívánja vetíteni, hogy Kálvin teológiája olyan kihagyhatatlan meglátásokkal mélyítik el számunkra teológiai értelemben a spiritualitás témakörét, amely egyfelől megóv bennünket attól, hogy a spiritualizmus kérdéseivel foglalkozva eltávolodjuk a krisztológiától, másfelől azonban elégséges apologetikai megfontolásra ad lehetőséget posztmodern világunkkal szemben, harmadsorban pedig egy alternatívaként állhat a posztmodern ember egyfajta spiritualitással szemben támasztott vágyainak az igazságra, az ismeretre és a gyakorlatra tekintettel. Keresztyén spiritualitás A spiritualitás szó latin és görög eredetű. Jelentése egyfelől a latin spiri- tualitas-ban keresendő, ami a spiritualis (lelki) jelzővel van összefüggésben. Másfelől a görög pneuma (egyebek közt lélek, Isten lelke) jelentése gyakorolt hatást a szóra és fogalomra. Pál leveleiben a pneuma (lélek) főnevet és a pneu- matikos (lelki) melléknevet használja, ami mindenképpen hozzájárul a fogalom értelmezéséhez, különösen is abban a tekintetben, hogy a pneuma-nak nem a szórna (fizikai, anyagi) az ellentéte, hanem a szarksz (test). A páli szó- használat világosan rámutat arra, hogy ellentét nem test és lélek között keresendő, hanem aközött, ami ellentétben áll Isten leikével, ami testi. Alapvetően két életfelfogás áll egymással szemben. A szarksz és pneuma harca nem szubjektív, hanem kozmikus-objektív jelenség. Amikor az ember a szarksz igényére mond igent, akkor szarkikosszá, amikor az isteni pneumat veszi tudomásul életére nézve akkor pneumatikosszá válik. A „lelki ember” olyan valaki, akiben Isten Lelke van, vagy annak hatása alatt él (ld lKor 2, 14-15). Az ember pneumatikus és szarkikus meghatározottsága csupán kívülről jövő aspektus, egyik sem „alkotó” eleme az embernek. A szórna mint emberi személyiség oszthatatlan marad. A szórna az, ami a pszuhé (életerő, élet, öntudat) révén az alanya annak a felelős döntésnek, hogy vagy a pneumat vagy szarkszot választja.20 Ez a rövid szóelemzés — a keresztyén spiritualitással összefüggésben - figyelmünket közvetlenül a Szentírásra fordítja, amikor a keresztyén lelkiség főbb ismérveinek meghatározását keressük. Sheldrake-kel egyetértve a keresz20 Vö: Varga Zsigmond: Görög-magyar szótár az Újszövetség irataihoz, 1992, Budapest: Ref. Zsinati Iroda Sajtóosztálya, p. 792-794, 914. Ld. továbbá Philip Sheldrake: A spiritualitás rövid története, 2008, Budapest: Kálvin Kiadó, p. 14.
