Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Füsti-Molnár Szilveszter: Posztmodern spiritualitás és a keresztyén lelkiség Kálvin teológiájának tükrében
Füsti-Molnár Szilveszter Minden lélek és szellem a magasabb szintű spiritualitás felé törekszik. Az egyéni vágyakon túllépve a magasabb rendű Én-tudat megélése felé. Aki az önmegismerés, az önfejlesztés útjára lép, az közelebb kerül önmagához, embertársaihoz, az Univerzumhoz.« Én tudok beszélgetni Istennel - legalábbis azt hiszem :) Kezdetben először magammal beszélgettem, alapvetően a saját dolgaimra voltam kíváncsi, és igyekeztem a tudatom mélyebb rétegeivel kapcsolatba kerülni. Amikor ez már ment, akkor ismerőseim, rokonaim tudatával (ezt tévesen tudatalattinak szokták mondani) kommunikáltam - hasonlóan az agykontroll: szubjektív kommunikáció gyakorlatához. Következő lépésként olyan lelkekkel „beszélgettem”, akik pillanatnyilag nincsenek fizikai testben, de tudatosabbak nálam: Szellemi Vezetők, elhunyt spirituális Mesterek, angyalok, stb. Tőlük lelki gyakorlatokat kértem, tanácsokat a spirituális továbbfejlődésemhez. Ezen a nyomvonalon értem meg rá, hogy megtaláltam Istent, és azóta állandó a jelenléte. Nem kell hinnem benne, mert tudom Őt, itt van bennem.® Anélkül, hogy részletes elemzésbe bocsátkoznánk a fenti idézeteket illetően, megállapíthatjuk, hogy a spiritualitás elsősorban úgy jelentkezik, mint egy individuális célokat szem előtt tartó belső önismereti út, amiben az emberi közös célok vagy teljesen eltűnnek, vagy alárendelő viszonyba kerülnek az énnel, a szubjektummal. Úgy tűnik, mintha valami a priori identitás megtalálása felé orientálódna, amire a külső környezet egzisztenciális meghatározottságai rárakódtak. Nagy kérdés, hogy morálisan és egyéb értelemben juttathatunk-e az énnek ilyen szerepet? Egyáltalán elválasztható-e egymástól ebben az értelemben a belső és külső, amikor a lelkiség témakörét vizsgáljuk. Elválasztható-e egymástól a személyes szubjektív tapasztalat az általánosan, a világban meg- tapasztalhatótól?5 A fentebb idézett vélemények alapján is szükséges a spiritualitásnak olyan átfogó definíciójára törekednünk, amely a vallástól függetlenül is leírását adhatja a fogalom értelmezésének, de adott esetben a vallásos, konkrétan keresztyéni megközelítéssel is párhuzamba állítható, és így a tanulmány munkahipotéziséül szolgálhat. Spiritualitás, szellemiség, lelkiség és lelki beállítottság alatt tehát olyan alapvető antropológiai adottságot érthetünk a személyiséghez hasonlóan, ami kiváltképpen is az emberre jellemző. Egy személy számára a spiritualitás olyan képesség, amely a tanuláson és a szeretet tudatos gyakorlatán keresztül lehetővé teszi önmagunk átlépését a másokkal való kapcsolatban, felülmúlva ezzel önmagunk bezárt matériához kötött « http://www.magicafe.hu/news.php?nid=ii77 (Dr. Márton Csilla: Boldogító légzés című könyvéhez írt recenzió, letöltés:2009-09-23) 5 http://www.onmegvalositas.hu/topik/letezik_istennel_valo_parbeszed (letöltés: 200909-2) 6 A posztmodern spiritualitás témakörével kapcsolatosan különösen is lásd: Firdrich Heiler: Prayer: A Study in the History and Psychology of Religion, 1997, Rockport, Maine: One World; Rowan Williams: On Christian Theology, 2000, Oxford: Black- well, 16 fej. (Inferiority and Epiphany: A Reading in New Testament Ethics) és Richard Sennett: The Conscience of the Eye: The Design and Social Life of the Cities, 1993, London: Faber&Faber. 60 Sárospataki Hizrlok
