Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Füsti-Molnár Szilveszter: Posztmodern spiritualitás és a keresztyén lelkiség Kálvin teológiájának tükrében

Posztmodern spiritualitás és a keresztyén lelkiség Kálvin teológiájának tükrében

világát. Ebben az értelemben már az újszülött is spirituális lény, míg az évezredek kövületei nem tekinthetők annak. A személyiség olyan felfedezéséről van tehát szó, amely az optimális kapcsolatot keresi a felfogható kozmikus/transzcendens valóság között és aközött, hogy kik is vagyunk valójában. Végső soron a spiritualitást egy olyan pozitív törekvésként írhatjuk le, amelyben az én transzcendentálja magát a kozmikus/transzcendens egésszel való kapcsolatkeresésében. Ennek eredménye pedig saját életébe integrálva határozza meg törekvéseinek fő irányvonalát bizonyos végső értékek megragadása érdekében.

Ex kurzus: vázlatos filozófiatörténeti áttekintés a spiritualitás témakörében

Megjegyzendő, hogy a fenti definíció mindenképpen kiegészíthető azzal a sajátsággal, amely a filozófiában spiritualizmusként vált ismertté. A spiritualizmus tulajdonképpen végigkíséri a gondolkozás történetében bejárható utat, és alapvetően arra hívja fel a figyelmünket, hogy létezik egy érzékszervünkkel felfoghatatlan valóság is. Ebből a kiindulási pontból számos filozófiai koncepció igyekszik megoldást nyújtani. A leggyakoribb változatban egy örök és személyes istenkép, a lélek halhatatlansága és az értelem/akarat nem materiális természete körvonalazódik. Sokszor találkozunk azonban kevésbé konkrét fogalmi meghatározásokkal, mint például: kozmikus erőhöz tartozó energiaimpulzusok, univerzális értelem és így tovább. Ezek a magyarázatok az általános materialista szemlélet számára megragadhatatlanok. Kr. e. V. században például Pindarosz görög ódaköltő a spiritualizmus jegyében fejti ki a spiritualizmus egy típusának lényegét, amely szerint az isteni eredetű lélek csak átmenetileg tartózkodik a testben, és a halál után visszatér származási helyére.? Ugyanígy említhetnénk meg Platón lélekelméletét, amely szintén spiritualista szemléletű.7 8 Arisztotelész például az aktív és passzív értelem megkülönböztetésével, valamint az isten mint tiszta aktualitás (önmagát ismerő tudás) meghatározásain keresztül csatlakozik a spiritualizmushoz.9 Rene Descartes, XVII. századi racionalista gondolkodó két különálló szubsztanciaként írja le a valóságot: az egyik a res extensa (kiterjedéssel rendelkező dolgok valósága) a másik pedig a res cogitans (a gondolkodás szubsztanciája ami alatt érthetjük a lelket és én-tudatot is). Bár a (mellesleg a tobozmirigyben lakozó) lélek a testben működik.10 Leibniz olyan spiritualisztikus világot feltételezett, amely pszichikai természetű monászokból (erőpontokból) épül fel.11 Az idealista Francis H. Bradley vagy William E. Hocking az individuumot csupán az egyetemes tudat

7 Pindarus. (Ford.: Csengeri János.) 1929., Budapest, és Halasy-Nagy József: Az antik filozófia. Budapest: MTA. 1934. p. 102-200.

8 Platón: Lakoma, Phaidón, Állam VII-VIII. in: Platón összes művei (3 kötet), 1984,

Budapest: Európa, (Bibliotheca Classica).

9 Arisztotelész alapvetően A lélekről (De Anima) című írásában ír erről, lásd pl. A lélekről I.i. 403a.

10 Itt elsősorban Descartes Elmélkedések az első filozófiáról című munkájára szokás gondolni, azon belül is alapvetően a második elmélkedésre.

11 Gottfried Wilhelm Leibniz: Metafizikai értekezés, Monadológia In: Gottfried Wilhelm Leibniz: Válogatott filozófiai írása, Európa, 1986., Budapest.

Sárospalaki Füzutek 61