Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Sohajda Levente: Keresztyén egzisztencia mint cselekvés

Keresztyén egzisztencia mint cselekvés

gedhetetlen a dialógus alapfeltételét megteremtve, hogy a teológiai oktatásban szerephez jusson ez a témakör is. Az egyháztörténet különböző szakaszaiban a hitéleten túl az oktatás-gazdálkodás-kultúra területein Krisztus követői, az egyház fel tudta fedezni speciális szerepét. Ma sincs ez másként, ha elfogadjuk a kihívásokat, s a vitákat nem feltétlenül lezárni, hanem folytatni akarjuk.

„Az egyháznak a posztmodern kultúra által kínált lehetőséggel, hogy ismét belekerülhet a gazdasági életbe, élnie kell, nem azért, mert ez lehetőséget teremt a hatalomból való részesedésre, hanem mert a keresztény életfelfogásnak az élet minden vetületében mélyreható következményei vannak. Figyelembe véve az emberek munkahelyen töltött idejét, könyörtelen és szeretetlen volna az egyház részéről, ha nem hangsúlyozná, hogy a Jézus és Izrael története által kinyilatkoztatott Jóhír a gazdasági élet világa számára is jó hírt jelent, hogy az értelmes élet felöleli az értelemmel való teljes munkálkodást is. A lehetőség elfogadása nemcsak a keresztény életszemlélettel van összhangban, hanem a gazdasági életben tevékenykedő emberek igényeinek is megfelel, akik gyakorta tudathasadásos életvitelre kényszerülnek. Amilyen érdekes ez a feladat, annyira veszélyes is, s e tekintetben az egyháznak óvatosnak kell lennie: a gazdasági élet világának érdekessége olyannyira lenyűgözheti, hogy érzéketlenné válhat a kívülmaradók vagy azok iránt, akik ebben a világban nem képesek versenyezni.”127

F.W. Marquardt Krisztológiájának második kötetét egy ellenpróbával zárja, mely az „út” helyességére vonatkozik.128 Krisztusban Isten lélegzetet ad az időnek-világnak. Jézus, aki úgy mutatkozik be az övéi számára, mint aki eljön, elmegy és itt marad.12«

Jesu Zeithandlungen, sein Kommen, Gehen und bleiben werden wirklich darin, dass danach gerufen wird. Sie haben ihren Seinscharakter im Hervorgerufenwerden- nicht durch magischen Zauber, aber aus Tiefen, in denen die Rufenden sich angewiesen erkennen auf Jesu Zeitigungen. Er kommt, geht und bleibt zum Trost in der Not. Dass er aber solche Rufe erfüllt,-die Bereitschaft, sich rufen zu lassen, das ist erfüllte Zeit in erfüllendem Sein Jesu.130

A betelt idő ebben az értelemben az, amikor Jézus meghívást nyer, megjelenik. Marquardt nem tartja véletlennek, hogy - ahogyan ő fogalmaz - a „Jesus- Schriften” ennek tudatosításával érnek véget.131Az ámen a találkozás „közege”, ahol és amikor jelen, eszkaton és örökkévalóság egymásra talál, s mert az „örökkévalóság a szabadság közege,”132 az áment magára vállaló embernek is helye van itt. Az ember válasza azonban lényeg szerint: nem. - Ez a nem soha nem tudna kaput nyitni az idő és a tér fogságában küszködő ember számára, így csak a mindenkori „tévelygés” útja marad. Jézus meghívása és elismerése arra utal, hogy az ember felismerte, tévedésben van, s ez a tévedés határozza

127 Rossouw végkövetkeztetése az idézett tanulmányban.

128 Marquardt: im. 441.0.

129 „Kommen, gehen und bleiben Jesu” Marquardt mindegyik Igét egy-egy textushoz köti, melyek alapján írja körül a gondolatot.

130 Marquardt: im. 442.0.

131 Jel 22,20

132 Taubes: im. 10.0.

Sárospataki Füzeid 57