Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Sohajda Levente: Keresztyén egzisztencia mint cselekvés
Sohajda Levente ségszerűen vezetett ahhoz a gyakorlathoz, amit fentebb Zsolnai Lászlónál is megfigyelhettünk: a közgazdászok, gazdasági szakemberek eltekintenek a távlati céloktól, a gazdasággal mint technikai tudománnyal foglalkoznak, a racionálisan mérhető dimenziók kerülnek előtérbe. A teológusok egy ideig dermedten nézték, ahogy a gazdaság racionális világa „felpörög” körülöttük. Némelyek más módon válaszoltak a modern racionalitás lelkes híveitől származó kihívásra. „Egyesek egyszerűen elvonultak a modern világból és a modern racionalitás kihívásaitól, mondván, hogy Isten teljesen különbözik ettől a világtól, és nem érdekli e világ társadalmi és tudományos dinamikája. Az Ő területe a személyes viszonylatok birodalma, nem pedig a politika, a közgazdaságtan és a tudomány. Ezek a teológusok a modern világban elfoglalt helyzetüket kivetítették Teremtőjükre. Nemcsak a modern világot nem érdekli Isten, de Istent sem érdekli a modern világ. Harvey Cox szavaival: a modern világ által sarokba szorítva a teológia a szükségből erényt csinált, és saját csökkent státusát isteni létezésűnek tünteti fel. A modernista racionalitásra adott másik teológiai válasz a kihívás elfogadása és egy logikailag összefüggő teológiai rendszer felépítése volt. A Biblia szövegét tekintették kiindulási alapnak, s azután ezt ágyazták be egy logikailag következetes, racionális hitrendszerbe. A teológia célja a fogalmi pontosság és az elméleti következetesség lett. A teológia és a gazdaság közötti viszony szempontjából ezeknek a fejleményeknek a hatása óriási. Éles ellentétben a középkori és korai modern kultúrával, a hit és a pénz világa közötti kapcsolat lehetősége elutasít- tatott. A közgazdászok, akik munkásságukat a gazdaságtechnikára korlátozzák, s akik az erkölcsi kérdéseket mellőzik, nehezen tudják elképzelni, hogy mi közük lehet a teológusoknak és az egyháznak a közgazdaságtanhoz. Ez nem jelenti azt, hogy ezek a közgazdászok ateisták, sokan közülük, ha nem a legtöbbjük, még mindig aktív és elkötelezett tagjai az egyháznak, csupán úgy gondolják, hogy a teológia és a gazdaságtan két elkülönült és különböző tudományág.”126 A tanulmány éles kritikával, de nagyon realista módon mutatja be napjaink viszonyát teológia és gazdaság között. Rossouw érdeméhez az is hozzá tartozik, hogy nem csak a kritika, hanem az útmutatás kényes felelősségét is vállalja. Mit tehet az egyház? - teszi fel a nem költőinek szánt kérdést, hisz a tanulmány minden részében benne van: cselekedni kell! A gazdaságetika területén három szintet különböztet meg. Az első a makrogazdasági szint, ahol a gazdasági rendszerek erkölcsi legitimációja kerül értékelésre. A második a középső gazdasági szint (a gazdasági élet és a társadalom szintjének is nevezik), ahol a szerepek, felelősségek, továbbá a gazdasági élet és az állam, valamint a gazdasági élet és a társadalom közötti megfelelő kapcsolatok fogalmazódnak meg. A harmadik a mikrogazdasági szint, ahol azok az erkölcsi problémák és döntések állnak a középpontban, melyekkel az embereknek a gazdasági-üzleti világban kell foglalkozniuk. A keresztény valóságszemléletnek mindhárom szint számára van mondanivalója, az egyháznak ezért mindhárom szinten jelen kell lennie, és nem maradhat meg a makrogazdasági szintről tett felszínes megjegyzések viszonylag biztonságos szintjén. Ahhoz, hogy mindhárom szinten megfelelő módon képviselje magát az egyház, eredményes legyen a „küldetés”, mindenekelőtt - véli Rossouw - tisztába kell lennünk azzal, hogy a tekintélyünk relatív, vagy mondjuk úgy, nem olyan, mint annak előtte volt. Elen126 Uo. 56 Sárospataki l totok
