Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Sohajda Levente: Keresztyén egzisztencia mint cselekvés
Keresztyén egzisztencia mint cselekvés 3. Gazdaságetika: Hová tűntek a keresztyének?- reflexió Gedeon Josua Rossouw írása kapcsán „Képzeljünk el valakit, aki a 16. századi és a mai Európa egyik nagyvárosa fölött repül. A 20. századi város képét már nem a katedrálisok és templomok határozzák meg, hanem a pénzintézetek, az ipari és kereskedelmi központok hatalmas épületei. Ez a lebilincselő, bár csak képzeletbeli kirándulás, melyre William May hívja meg olvasóit, kiszélesíthető. Tételezzük fel, hogy a gép leszáll a középkori város mellett, és valaki a gépről részt vesz egy városi gyűlésen. Lehetőséget kap arra, hogy a gyűlésen feltegye a következő kérdést: Részt kell-e vennie az egyháznak a gazdasági élet dolgaiban? Utazónk kérdésére határozott és egyhangú igen lenne a válasz. Valójában a legtöbb, ha ugyan nem az összes válaszadó némiképpen érthetetlennek tartaná a kérdést, mert alig tudna elképzelni olyan társadalmat, amelyben az egyháznak a gazdasági élet ügyeiben ne lenne szerepe. Ma ez a kérdés vitát váltana ki. A vitában elfoglalt álláspontok a határozott igentől a határozott nemig terjednének, köztük az árnyalatok minden fajtájával.”124 A szerző kiindulópontja támadható, de mégis általános értelemben helytálló. A reformációban kialakuló új közösségek az élet minden területét, így a gazdaságot is határozott állásponttal fogalmazták meg a maguk számára. Az elmúlt évtizedekben úgy tűnik, az egyház kivonja magát nem csupán a gazdaság alakításából, de arról a szerepéről is lemond, hogy véleményt formáljon a gazdaság és erkölcs kérdésében. Rossouw bemutatja az alapvető felfogásbeli különbséget korunk és a reformátorok kora között: hogy változott a transzcendens-immanens, transzcendens hangsúlyú ellentéte, s alakult ki az immanens bázis „transzcendens feltéttel”. A modern racionalitás a szubjektum és objektum közötti megkülönböztetésnek tulajdonított meghatározó jelentőséget. A teológia és a gazdaságtan viszonyának fejlődését erősen befolyásolta az állam és az egyház szétválása. Ez a szétválás eredetileg nem a társadalom teológiai ideáljának elutasításából származott: az ideál érintetlen maradt, és tiszteletben tartották az állam és az egyház szétválása után is. Az állam, gazdaság és más társadalmi struktúrák nem-vallásos alapokon szerveződtek újjá. A vallásnak ez az eltávolítása - legalábbis de-jure- a legtöbb társadalmi intézmény alapelveiből természetesen nem jelentette azt, hogy a vallás kivonult a társadalomból. „Ami az alapelvek ártalmatlan és elkerülhetetlen megváltozásának indult, és a társadalom működésére nem gyakorolt azonnal komoly hatást, végül gyökeresen szétforgácsolódott, és úgynevezett értékmentes társadalmat eredményezett. Egyre nyilvánvalóbb lett, hogy Istenről, erkölcsi értékekről, az élet értelméről vagy a végső célokról lehetetlen beszélni a modern racionalitás által megkövetelt logikus gondolkodás és az objektiv bizonyítékok szigorú kritériumai alapján. Ugyancsak nem lehetséges Isten létezésének vagy az élet értelmének ugyanolyan bizonyítékait szolgáltatni, mint amilyeneket a természet- vagy társadalomtudományok racionális tárgyalásmódja megkíván. A logikai pozitivizmus mint a szigorú, modern racionalitás fejlődésének csúcspontja egyszerűen elutasít minden, Istenről, erkölcsről vagy az élet értelméről szóló diskurzust, vagy mint az értelemtől elzárt (empirikusan értelmetlen) állításokat, vagy mint bármiféle igazságérték nélküli érzelmi megnyilvánulásokat.”I2s Nem csodálhatjuk, ha mindez szük124 Rossouw, Gedeon, Josua: im. 1.0. 12s Uo. Sárospalaki Füzetek 55
