Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Sohajda Levente: Keresztyén egzisztencia mint cselekvés
Sohajda Levente von meghatározták azokat az irányokat és értékeket, bevett gazdasági normákat, melyekre nem csak a gazdaság, de a gazdaságot átfogó társadalom is épült. Kálvin hivatásértelmezése a Luther által már megfogalmazottból indult el, de nagyobb hangsúlyt fektetett a hivatás megszentelt voltára. Az Istentől adott és tőle számon kért hivatásról beszél. A hivatásunk betöltésével élhetünk Istennek tetsző életet. Ez a megállapítás önmagában egy mérhetetlen gazdasági aktivitást rejt magában, hisz a „szerzetesi ideál” képéből kiszabadítja az embert, s felelősséggel, valamint a produktivitás sikerévelés örömével ajándékozza meg. A becsületes és szorgalmas munka így a világ minden területén Istendicsőítéssé válik. Jól látjuk tehát, hogy nem pusztán Kálvinnak a gazdaság gyakorlati világát érintő gondolataiban találjuk a dialógus, s benne a változás magját, hanem a „keresztyén antropológia” szintjén tett felfedezésekben is, melyek egy egészen új helyzetet teremtettek. Kálvin felfogásában a hitnek igazolnia kell magát objektív működésében: a hit legyen „fides efficax” („hathatós hit”). A hit hétköznapokban való megvallásának alapvető eszköze lett a hivatás. „Dicsőítsd Istent szorgalmas munkáddal!”119 A munkát, a hivatást mint jogot és kötelességet értelmezte, s az őrhelyen való kitartásra buzdított. Ezzel együtt megtiltotta a koldulást, s mindezt természetesen a Szentírás tekintélyére alapozva tette. Ez a hivatásszemlélet, a benne rejlő hihetetlen aktivitás és nem kis mértékű aszkézis a tőkefelhalmozás és befektetés irányába mutatott. Josef Bohatec hosszasan értékeli, milyen gazdasági helyzetben érkezett Kálvin Genf városába,120 s milyen hatással volt a gyülekezeti életen kívül a gazdasági fellendülésre is.121 Az újvilág felfedezésével az addig Genf városán keresztül haladó, virágzó kereskedelmi útvonal szinte teljesen megszűnt, a város kikerült abból a gazdasági vérkeringésből, mely évszázadokon keresztül meghatározta életét. Teljesen új szituációban, új utakat kellett találni. Lutherhez hasonlóan különbséget tett törvényes haszon és igaztalan meggazdagodás között. Isten a gazdasági javakat csak birtokba adja, mellyel tudni kell jól sáfárkodni, és a felebarát javára kell tudni élni. Anélkül, hogy idealizálnánk Kálvin genfi világát, látjuk, hogy a gazdaságot a munka és a hivatás feltétlen tiszteletére, a felebarát megbecsülésére építette, s célként egyedül Isten dicsőségét, s nem egyéb hasznosságot jelölt meg.122 123 Gyökeresen és maradandóan újat mégis Kálvin pénz- és kamatfelfogása hozott. Az addigi egyházi ítélettel szembe menve pénz- és kamatelméletét elsőként egy 1545-ös levelében (De usuris) fejtette ki. Később több művében is külön részt szentel ennek a témának. Kálvin kétféle kölcsönt különböztet meg: az egyik a fogyasztási kölcsön (pret de consommationi), a másik pedig a produktív kölcsön (pret de production). A pénz produktív hatását elsőként ismeri fel, s így a gazdaságot is, mint Isten szolgálatának terét határozza meg. Kálvin nem csupán mint teológus, jogász, hanem mintegy a gazdaság világa által megérintett ember szemével nézi a Szentirás ide vonatkozó szakaszait.11« 119 Békési, Andor: Kálvin szociáletikája, Theológiai Szemle, 1964/11-12., 360.0. 120 Bohatec, Josef: Calvins Lehre von Staat und Kirche, M. H. Marcus, Breslau, 1937. 121 Bohatec, Josef: im.: 677.0. 122 Weber, Max: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme, Gondolat, 1982., 153.0. 123 Talán nem szükséges a fejtegetés arról, hogy mit üzen ez nekünk a segélyekre (koldulás) alapozott létfenntartás, a lenézett produktivitás XXI. századi szemléletében.
