Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Sohajda Levente: Keresztyén egzisztencia mint cselekvés
Keresztyén egzisztencia mint cselekvés Ha azzal kezdenénk a szó újszövetségi szerepének tárgyalását, hogy az evangéliumok tanúsága szerint Jézus használja a fogalmat, akkor nem csak leegyszerűsítenénk a kérdést, de el is ferdítenénk. Jézus ugyanis nem abban hoz csupán újat, hogy bátrabban közelít ehhez a fentiekben bizonyított védett fogalomhoz. A mód, ahogyan ezt teszi, rejti magában az igazi nóvumot. Maga a „jelenség”* 73 74 75 az, ami elgondolkoztató, „amvn amvn lego umin”, melyben nem elsődlegesen a saját mondanivalóra előre alkalmazott ámen a feltűnő,74 nem is az elhelyezkedés vagy a megduplázás,76 77 hanem ezek összessége adja a jelenséget, mely mind a négy evangéliumban megjelenik, ugyanakkor időben sehol máshol azokon kívül.?6 Az evangéliumok az ámennel kapcsolatban is megtartják nyelvi sajátosságaikat. Természetesen az előfordulások^számszerűsége is sokatmondó, ugyanakkor a „jelenség” használata és saját anyagba való beépítése még több információt nyújt az evangélium írójáról és olvasóiról a fogalommal kapcsolatban. Az „ámen variációk”, melyek az evangéliumok lapjain előkerülnek, alátámasztják, hogy a „Márki hagyományt”sokszínűen tudták beépíteni saját anyagukba az evangéliumok szerzői. Máté kiegészítései dia touto kai, nem okoznak tartalmi változást, de odateszi kéznyomát. Lukács, aki - ahogy már a számokból is kiderült - nem „erőlteti” az ámen használatát, két alkalommal a Márki áment aléteia-val helyettesíti. János evangélista számára azonban ez az egyik legkedveltebb fogalom. A jelenség tartalmára nézve J. Jeremias megállapítja, hogy alapvetően a tanítványokra, a tanítványok jövendőjére tekintő tartalommódosulás áll előttünk. A fogalom az apokaliptika felé kezd nyitni. E mellett természetesen az is kiderül az evangéliumokból, hogy az eskü és egyébb formulák mellett, az ámen tovább hordja addigi szerepét, s nem veszíti el ószövetségi gyökereit tartalmára nézve sem. A legjelentősebb következtetés azonban a prófétai funkcióból Az ámen kimondásának szabályai: Még az olyan egyszerű válasz esetében is, mint az ámen, figyelembe kell vennünk bizonyos szabályokat: Nem mondhatunk ámen-t arra az áldásra, amit magunk mondunk el. Ez alól egyetlen kivétel van: az étkezés utáni áldás harmadik áldása (birkát hámázon). Más imák, például a káddis, a mi sebérách, az Él máié ráchámim és a hónapra mondott áldás esetében az, aki az imát elmondja, gyakran mond ámen-t, nem válaszként, hanem azért, hogy felszólítsa az imát hallgatókat: vöimru Ámen (és mondjátok rá: Ámen). Ha olyan imát mondunk, amelyet nem lehet félbeszakítani, nem mondhatunk ámen-t. Ámen-t csak azután mondunk, hogy az áldást befejeztük. Az áldás utolsó szótagját nem nyelheti el a válasz (Orách Cháim 124:8.) Napjaink vallási tekintélyei úgy rendelkeztek, hogy akkor is ámen-t kell mondanunk, ha az áldást élő televíziós adás vagy rádiós közvetítés során halljuk forr: www.zsido.com/zsinagoga/valaszok.htm 73 J. Jeremias fogalmaz így TRE 389.0. 74 Erről Tób 8,8 kapcsán már ejtettünk szót 75 A funkcionalitás kérdése Jézus ámen szavainál nehezen magyarázható, a legtöbb kutató a megerősítést, nyomatékosítást gondolja elfogadhatónak. 76 Itt gondolva a kor Biblián kívüli irataira. 77 Márk 13; Máté 30; Lukács 6; János 25, de mindig dupla formában.
