Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Sohajda Levente: Keresztyén egzisztencia mint cselekvés

Keresztyén egzisztencia mint cselekvés

1.2. Általános és konkrét

„Úton lenni” - ahogy M. Honecker fogalmaz nagyon szemléletesen - nem egy választható létforma-adottság.10 A gondolkodás útjának irányát - etikai szempontból legalábbis - megválaszthatjuk az általánostól a konkrétig vagy épp fordítva, ahogy aktuálisan célravezetőbbnek tűnik. A cselekvés keresztyén teológiai alapjai mint téma meglehetősen az általános felé mutat, a reactio azonban konkrét helyet és időt feltételez, sőt követel a maga számára. A döntés mögött azonban más aspektusok is meghúzódnak.

Az etikát nagyon „könnyű” már csak etimológiai támogatással is alapvetően a „cselekvés” mozzanatához kötni.11 Mit értünk azonban cselekvésen teológiai szempontból vagy épp filozófiailag? Mennyire áll az emberi szóra vonatkozó actio és reactio összefüggése a cselekvés vonatkozásában?

1.2.1. Arisztotelész és a cselekvés etikája

Mielőtt a Biblia világába tekintenénk, mérlegelendő, hogy röviden feltárjuk azokat a területeket, melyek témánk kapcsán ma európai gondolkodásunkat alapvetően befolyásolják, illetve koncepcióinkat, prekoncepcióinkat meghatározzák.12 13 14

Arisztotelész etikája, mely kifejezetten teleológiai etika, az úgynevezett „nyugati gondolkodás” egyik megkerülhetetlen irata, vitathatatlanul az emberi cselekvést állítja a középpontba. A Nikomakhoszi Etikai ezzel a mondattal kezdődik: „Minden mesterség és minden vizsgálódás, de éppúgy minden cselekvés és elhatározás is nyilván valami jóra irányul; tehát helyes az a megállapítás, hogy ’jó az, amire minden irányul’.”1* Ennek megfelelően az emberi cselekvés végső célja a legfőbb jó elérése. Arisztotelész úgy véli, hogy ez nem lehet

10 Honecker, Martin: Glaube, als Grund christlicher Theologie,Kohlhammer,Stuttgart, 2005.18.0

11 Visszatérünk a szó alapjelentéséhez: ethosz , elidőzni, tenni- csinálni, családra vonatkozik. A hehezet megváltozása a jelentés tartalmát is változtatja: ól, lakhely, emberi élethez tartozó dolgok. Az alapjelentés ötvöződik a későbbiekben, s így érünk el az emberi jellem, erkölcs, magatartás fogalmakig, melynek hordozójává válik a szó.

12 Schmitz, Hermann: Die Ideenlehre des Aristoteles I-III. Band; Bouvier Verlag- Bonn, 1985. Az idézetek egy része ezekből a kötetekből származik másrészt: Arisztotelész: Nikomakhoszi etika. Budapest, Magyar Helikon, 1971.

13 Arisztotelésznek több etikai tartalmú művet is tulajdonítanak, minden kétséget kizárólag azonban csak a Nikomakhoszi Etika köthető a nevéhez. Az úgynevezett Corpus Aristotelicum három etikai írást tartalmaz: Ethica Eudemia, a Magna Moralia, és a Ethica Nicomachea.

Az Eudémoszi Etika és a Nagy Etika eredetiségéről számos elmélet született, és csak a XX. század elejétől kerültek be az arisztotelészi művek közé. Az Eudémoszi Etikáról R. Euken mutatta ki, hogy grammatikája arisztotelészi, Werner Jager pedig kimutatta, hogy beletartozik a Protreptikosztól a Nikomakhoszig.

Tény, hogy amikor más művében Arisztotelész az etikára utal, - Politika III. könyvének

7. - fejezetében: „mint már korábban az etikában kifejtettem” - csak egy Etikára utal, ami a Nikomakhoszi Etikának felel meg. Ez jelentheti azt, hogy az Eudémoszi Etikát és a Nagy Etikát nem ő írta, vagy nem tekintette a nyilvánosságnak szánt műveknek.

14 Arisztotelész: Nikomakhoszi Etika. Budapest, 1971, Magyar Helikon, 5. o.

35