Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Sohajda Levente: Keresztyén egzisztencia mint cselekvés
Sohajda Levente actio. „Történetisége csak a szabadságban létező embernek van. A természetnek és a természetbe ágyazott ember-voltnak nincs története. A szabadság azonban csak mint alábukás tárulkozhat fel. Mindaddig ugyanis, amíg a szabadság az isteni-természeti körforgás pályáján mozog, Isten és a természet szükségszerűségének van alávetve. Valamiféle non posse peccare, semmiben sem különbözik a jó kényszerétől. Csak az embernek Isten szavára adott válaszszava - mely lényege szerint: nem - tanúsítja az emberi szabadságot. A történelem alapja ekként a tagadás szabadsága. Akárcsak a történelem lényege, az igazság lényege is a szabadságon alapszik.”6 7 Taubes a reactio negatív előjelével determinálja az ember mozgását, cselekvését, illetve képtelenségét, mely dogmatikai összhangot mutathat, ugyanakkor számára a szabadság reális igazolása csak ebben az „öntudatos nem”-ben érhető tetten. A pozitív reactio nem eredhet máshonnan, mint az emberi „öntudatos nem” világán túlról. Ez az Isten igenje - válasz önmaga és az ember számára, mely a teremtett világban hangzik el. A hely és idő egyáltalán nem mellékes. Itt és nem máshol, a mosf-ban történik. A „most” ebben a tekintetben eszkatológiai kifejezés, a hely pedig nem eshet kívül a teremtett világon, tehát mindenképpen velünk történik. A szó és tett összefüggése azonban a reactio-ban már nem „idézi” a dbr elválaszthatatlan jellegzetességét.? Szavunk nem ráismerő, felismerő, nem is teremtő, csupán utánzó szó. Walter Benjamin ezt a teológiai felismerést mozdítja tovább: „Az Isten által teremtett világban vajon a tudás fája mit jelenthetett? Nem pusztán jónak és rossznak tudásáról van szó, hanem egy úgynevezett külső, Istentől független tudásról. Miután szert tettünk erre a tudásra, már nem ismerjük fel azt, amit Isten számunkra megjelölt. Innentől kezdve a szó nem önmagában, hanem önmagán kívül, túl is hordoz valamit: külsőleg lesz közlő. Nem a dolgok szellemét ismerjük fel többé, hanem a dolgok használatát.”8 9 A teológia maga is, mint az Istenről alkotott emberi szó áll előttünk.? János prológusa éppen ezért ragadja meg az alapvető különbséget: a logos testté lett nem puszta felismerés, ez a nyilvánvalóvá válás ideje. 6 Taubes, Jacob: Nyugati eszkatológia, Atlantisz ,2004.10.0. 7 Jenni, Ernst - Westermann, Claus: Theologiesches Handwörterbuch zum Alten Testament I. Band, CHR. Kaiser-München, r97r. 438.0. 8 Heller, Agnes: Imhol Vagyok, Múlt és Jövő, Budapest, 2006. 202.0. 9 Honecker, Martin: Glaube, als Grund christlicher Theologie, Kohlhammer, Stuttgart, 2005.r8.o „Theologie unterwegs” fordulattal adja vissza azt a folyamatot, melyben az Istent megfogalmazni, kifejezni akaró emberi szó különböző időkben és körülmények között úton van. Az útközben azt is elárulja, hogy az indulás és az érkezési oldal között jelöl elvárt aktivitást, szemlélődést, figyelmet, de az utazás élményének élvezetét is kínálja. Walter Benjamin épp a XX. századi tudomány kifejezésmódjára csodálkozva mondja: a tudományos tudásnak nincs élmény értéke. Honecker más aspektusból, de ugyanerre a veszélyre hívja fel a figyelmet, ha az út közben lévő, reflektáló, argumentáló ember elveszíti befelé és kifelé irányuló aktivitását és rezisz- tenssé válik az őt érő ingerekre.
