Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szalay László Pál: Kálvin és Hamvas az egyházról
Kálvin és Hamvas az Egyházról a vallásfólötti evangéliumi egyházzal nem szabad összetéveszteni.’’^Másutt a következőt állapítja meg páratlan pontossággal: ,A megtértek az alacsonyabb értékeket elhagyják a magasabbért, ami a többség számára megvalósíthatatlan. De a megtisztultak, megtértek sem alapíthatnak közösséget, mert létük súlya messze a társadalmon túl esik. Az egyetlen lehetőség, hogy a szellem embere az organizációban helyet foglal, és a közösséget belülről érleli.”^ Kálvin számára a láthatatlan egyház különösen is kedves volt a predesti- náció tana miatt. Úgy is tekinthetünk erre, mintha Kálvin a szomorú valóság elől menekülne a láthatatlan egyházba. Ezek mellett továbbra is hittel tekint a látható egyházra. Fontos szerepe van gyengeségei ellenére is, mert azt a munkát, amit elvégez az egyház, Krisztus visszajövetelekor Ő maga fogja befejezni. Kálvin az igaz egyház ismertetőjeleinek a következőket tartotta: hűséges igehirdetés, a sákramentumok helyes kiszolgálása és az egyházfegyelem.46 47 48 A fegyelmezés lelkiilete mind Hamvasnál, mind Kálvinnál fontos szempont. Kálvint sokan diktátornak tartották, aki Genfet a kezében tartotta, és mindenki úgy táncolt, ahogy ő fütyült. Ennek a megállapításnak az lehet az alapja, hogy Géniből történő elűzetése után a város visszahívta. Ebből arra a következtetésre juthatunk, hogy azzal a feltétellel jött vissza, ha szabad kezet kap. A városállam vezetése bármennyire is örült Kálvin döntésének, nem helyezett a saját nyakába egy diktátort. Ezekkel az érvekkel szembehelyezhetjük még azt, hogy Kálvin nem volt tagja a városi tanácsnak, halála előtt négy évvel lett csak a város teljes jogú polgára, a magisztrátus jelölte ki az elnököt az egyházi kérdésekben döntő Konzisztórium élére.49 Hamvas szerint a diktátor az, aki messiási ambíciókat dédelget magában, de rájön, hogy szép szóval nem megy semmire. így az emberiség üdvéhez először megpróbál paranccsal közelebb kerülni, ha így sem sikerül, börtönnel és kényszermunkával, ha ennek sincs eredménye, akkor kerül elő a gépfegyver.®0 Az első diktátor megjelölésében Titus Livius jön a segítségünkre, aki T. Lar- cius-t ruházza fel e félelmetes címmel, akit Kr.e. 501-ben a latinok és a tar- quiniak elleni háború idejére neveztek ki Rómában. Azonban Rómában is eljött egyszer az ideje annak, hogy eltöröljék a diktátori tisztet, amit a birodalom nehéz helyzetében léptettek életbe. Kr.e. 44-ben, a diktátor elnevezést a princeps, Caesar, imperator foglalták el. A későbbiekben ez a hagyomány tovább élt, gondoljunk csak csak a következő elnevezésekre: Vezér, Vezető, Leader, Duce, Dutor, Führer, Conducator, Caudillo. C. G. Jung egy archetípusban találja meg a diktátort, akit „Mana-személyiségnek” nevez el. Egy olyan erős vezetőnek, aki a tömeget az érzelmein keresztül, mintegy „szakrális cselekményben” a maga oldalára állítja. A diktátor valami abszolútum földi megnyilatkozása, vagyis egy megjátszott isten.®1 Ha a hatalom nem a megfelelő kézben összpontosul, akkor a kimenetele kétséges. A hatalom birtoklásához az a tudás is szükséges, hogy tisztában vagyok az eredetével. Amikor Pilátus kihallgatja Jézust, azzal próbálja szóra bírni, hogy döntéshozói jogkörére hivatkozik, 46 Hamvas Béla: Tabula smaragdina, 166-167. P47 Hamvas Béla: Scientia sacra III., 173. p. 48 Colijn, Jos: Egyháztörténelem, 210-213. P49 Cadier, Jean: Kálvin - Egy ember Isten igájában, 101-102. p. 5° Hamvas Béla: Messianizmus és diktatúra, in: Patmosz 1.119-120. p. 5‘ Vulliemin, Alain: A diktátor avagy a megjátszott isten, 16-47. p. Sárospataki Füzetek 29
