Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szalay László Pál: Kálvin és Hamvas az egyházról

Szalay László Pál

a gát c. írása, amelyben a 2008-ban esedékes díj kiosztását hiányolja. Nem lennénk hűek a hivatkozáshoz, ha elhallgatnánk, hogy Várudvari bizony a pályázók nyelvi és teológiai igénytelenségének és hanyagságának a rovására írja a bedőlt kitüntetést.4° A Doktorok Kollégiumának elnöki székfoglaló beszédében dr. Bölcskei Gusztáv püspök úr külön kitért a konzerv prédikáció jelenségre, amely a társadalom időszerű kérdéseinek a megválaszolására alkalmatlant1

Őszintének kell lennünk önmagunkhoz ebben a kérdésben, amikor kimondjuk, lehet még rosszabb a helyzet. Lesz ez még így se! A nyugati keresz- tyénség gyakorlatában, vegyük a hétköznapi gyülekezeti életet vagy a teológiai tudományok fellegvárait, az igehirdetés krízise valóságos. Nem véletlen, ha a „keleti-blokkból” érkező teológusokat bizonyos gyülekezetek szívesen látnák a szószékükön. Miért? Mert legalább az evangéliumról beszélnek! Gyakori probléma, hogy az ige csak mintegy mottó hangzik el a „prédikáció” elején, majd következik az emberi bölcselkedés, és nem az Ige kibontása. Ennél rosszabb, amikor ige nem is hangzik el, csak egy olvasmányélmény reflexióit hallgathatjuk.

Hamvas a reformációt megelőző állapotokról a következőket mondta: A középkorban az egyház nem vette komolyan a szerepét. ígérgetett, de nem váltott be semmit. Az egyház a betöltött tisztét csak a még nagyobb hatalom megszerzésére használta. A vezetés már rég nem a szellemi kaszt kezében volt, hanem a végrehajtóéban.42 Kálvin mély megrendültségét tükrözik a szavak, melyek az előzőekben elhangzott nyomorúságra utalnak: „De mily gyakran megtörtént, hogy a zsidó nép körében is oly állapotba jutott az egyház, hogy már szinte egyetlen igaz vonása sem maradt fenn! Mily fénylő alakja lehetett akkor, mikor Illés arról panaszkodik, hogy egyedül maradt. Krisztus eljövetele óta hányszor rejtőzött alaktalanul.

Illés sem látta azt a hétezer lelket, aki nem hajtott térdet a Baal előtt. Kálvinnak szintén nehéz lehetett a szíve, amikor 1537. január 16-án sikerült átvinnie a Genfi Kis Tanácson a hitújító cikkelyeit és a Kétszázak Tanácsa egy fél év múltán törvényként foganatosította az elképzeléseit. A városlakók valami oknál fogva nem fogadták kitörő lelkesedéssel az új, Szentíráson alapuló cikkelyeket. A városvezetés több alkalommal meghirdette az ünnepélyes eskütételt, de még mindig voltak távolmaradók. A végén az állam a hatalom eszközéhez nyúlt, és Géniből való kitiltással fenyegette meg a rebelliseket. Az egyház tagjainak nagy része a liturgia külsőségeihez, a megszokott szertartáshoz ragaszkodott, és nem a Szentírás tiszta tanításához.44

Az egyháznak nemcsak a történelemben megjelenő szeplőkkel tarkított arca van, hanem egy rejtett is, ennek a megnevezésére használjuk a láthatatlan egyház fogalmát. A látható egyházhoz azok számiáltatnak, akik a gyülekezetekben regisztrálva vannak. Ahhoz, hogy valaki a láthatatlan egyházhoz is tartozzék, nem elég, hogy földi könyvekbe a neve be van vezetve. A láthatatlan egyházhoz csak az tartozhat, aki újjászületett ember.45 Hamvas szintén felismerte ezt a különbséget: ,Az egyház vallás fölötti egység, ezért a történeti egyházat * 43 44 45

4° Várudvari György: Hol a legény, hol a gát, in: Református Élet 2009. február, 2. p. 4> http://www.reformatus.hu/folytat_hirek.php9cikk= 1251371361

42 Hamvas Béla: Messianizmus és diktatúra, in: Patmosz 1.151. p.

43 Kálvin János: A keresztyén vallás rendszere, 24. p.

44 Huszár Pál: Kálvin János, 55-57. p.

45 Kuiper, Reink Bouke: Az egyház: Krisztus dicsőséges teste, 13-14. p.

28 Sárospataki FiiziM