Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szalay László Pál: Kálvin és Hamvas az egyházról
Kálvin és Hamvas az Egyházról messze földről, a szoroson kell áthaladniuk. A sok utasra megjelentek az árusok, a sok árusra megjelentek a zsivángok, a sok zsiványra megjelentek a rendőrök, a rendőrök töruényesítésére megjelentek a hivatalnokok, a hivatalnokok védelmére megjelentek a katonák, a sok katonára megjelentek a kurvák, a kurvák dicsőítésére megjelentek a költők 2$ Természetesen, sejtve a hatalom természetét, érteni véljük Hamvas okfejtését és összekacsintunk. Mindent csak a kényszer, a szükség szült, semmi okunk a szándékosságot keresni. Vajon hasonló kétkedéssel nézte Safranski az emberiség ténykedését, Augustinust és Schopenhauert megidézve, amikor úgy ítélte meg, hogy az ember kockázatos, veszélyes társulásokat hoz létre? Az államra pedig csak azért van szükség, hogy az emberiség ne kerüljön lejjebb a maga számára ásott gödörben?24 Arnold Gehlen puhatestű állatnak aposztrofálja az emberiséget — milyen jól nevelt, hogy nem férget mond -, akinek az államra és annak intézményeire égető szüksége van, mert ezek a héjak, a kitinpáncél, ami tartást és védelmet biztosít a számára. Véleménye szerint az állam egyedül maradt az emberért való küzdelem mezején, a szekularizáció folyamatában az ég kiürült, és csak a Föld lehet a végső mentsvár.« Hamvas Hobbes-tól kölcsönözve Leviatánnak, szörnynek nevezi azt, ami az államból lett. Hiszen ez már csak az állam karikatúrája. Itt nem egy organizmussal, valóságos életközösséggel találkozunk, hanem egy szervezettel, amit kívülről építenek. A szerves társadalom megszűnt, Hamvas szerint a helyébe a következő három alternatíva lépett: politikai, részvénytársasági vagy hivatali állam. Ennek talán legmegátalkodottabb válfaja a politikai klerikaliz- mus, ahol a papság a hagyományos hierarchia csúcsa helyett annak alján helyezkedik el, és kiszolgálja a hatalmat. Az államcsíny által hatalomra került diktátor hivatalának eszmei igazolása a feladata.23 * * 26 27 Kálvinnak genfi tartózkodásai ideje alatt sokszor meg kellett küzdenie azzal a jelenséggel, hogy az állam karmait lefeszítse az egyházról. A problémát az okozta, hogy a XVI. században nem volt tisztázva az állam és az egyház kapcsolatának jellege. így történhetett meg, hogy a Konzisztórium egyházfegyelmi döntését a Városi Tanács felülbírálta. Philibert Berthelier nagyvilági életet élt, és a Konzisztórium eltiltotta az úrvacsorától. Ő ezt nem tartván magára érvényesnek a Tanács véleményét kérte, amely Berthelier belátására bízta, él-e az úrvacsorával. Kálvin nem fogadta el a beavatkozását, és nyíltan, a szószékről utasítja el az egyház belső ügyeinek állami revízióját. Ezt a csatát végül Kálvin nyeri meg.2? Nincs mit csodálkozni azon, hogy hová jutunk akkor, ha elfeledkezünk az állam valóságos szerepéről. Az egyház és az állam között megbillent kényes egyensúly szereptévesztést, a hatáskörök átlépését, hatalommal történő visz- szaélést von maga után. A kálvini felfogás szerint az egyház és az állam azonos szinten áll, mivel felhatalmazásukat Istentől kapták. Nem szemben álló felek, hanem kölcsönösen kiegészítik egymást. Kálvin úgy igyekezett teológiáját ki23 Hamvas Béla: Az államok kialakulása, in: Patmosz I. 200. p. 24 Safranski, Rüdiger: A gonosz, avagy a szabadság drámája, 99-100. p. 231. m. 104. p. 26 Hamvas Béla: Értekezés a közigazgatásról, in: Patmosz I. 391-430. p. 27 Cadier, Jean: Kálvin - Egy ember Isten igájában, 107-109. p. Sárospataki FBzelfk 25
