Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szalay László Pál: Kálvin és Hamvas az egyházról

Kálvin és Hamvas az Egyházról

Kálvin az Institúció bevezetésben teszi fel a kérdést, hogy „hogyan őrizhető meg Isten dicsősége itt a Földön, hogyan tartsa meg Isten igazsága a maga méltóságát, s hogyan maradjon meg közöttünk sértetlenül és állandóan Krisztus országlása.”“ Az előzőekben elhangzott vélemények nyomán kimondhatjuk, hogy a határvonalak meghúzása elengedhetetlen. Megalkuvás nélkül kell képviselnie azt az ügyet, amire Urától a felhatalmazását kapta. A világ nyomása természetesen nem könnyíti meg az egyház dolgát. Különböző okok miatt időről időre a világ számára „vonzóvá” válik az egyház, egyesek figyelemre éhesek, mások az érvényesülés alternatíváját fedezik fel benne. Bármilyen okok folytán, de az egyház „tagjai között egy csomó hitetlen pogány él. Az egyházon belül lévő, megkeresztelt emberekből toborzott óriási pogánysággal szemben a hivatalos egyház tehetetlen.”12 - emlékezik meg Ravasz László Wichernnek a belmissziót előkészítő felismeréséről. Viszont ne csodálkozzunk az egyház erőtlen állapotán, ha félreérthető jeleket is küld a világ felé. Jézus kommunikációja egyértelmű: „Ha a világból volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé, de mivel nem vagytok a világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, ezért gyűlöl titeket a világ.

A következőkben arra vállalkozom, hogy a fent említett identitáskereséshez némi segítséget nyújtsak. A vezérfonalat Kálvin János és Hamvas Béla szempontjai fogják ehhez szolgáltatni. Tudom, merész kezdeményezés a reformáció nagy alakját a keresztyén körökben nem egységes megítélésű gondolkodó mellé állítani. Félő, hogy Kálvin a nagy egyházszervező, és későbbi hatása túlharsogja e témában Hamvast. Hiszen Hamvasnak más szimfóniái híresek, amelyek nemzetközileg is versenyképesek, úgymint a válság, a hagyomány és a realizálás. Azonban így sem kerülheti el a figyelmünket, mert ha nyomokban is, de írásaiban megjelenik az egyház fogalma. Bátorkodom tehát a Biblia és a kálvinizmus tengelyét keresztezni a hamvasi egyházképpel. Teszem ezt annak reményében, hogy a felszálló köd nyomán körvonalazódik előttünk az egyház dicsőséges teste. Ezáltal elkerülhetjük Kálvin ítéletes megállapítását: „Az, hogy az egyház nem látható, ez borzasztó büntetése Istennek a világra.”1*

Az állam

Arisztotelész „asztaltársaságot”, Jászoltársakat” és tejtestvéreket emleget, amikor az első közösségek szerveződéséről ír. A különféle szinteken létrejött alá- és felérendelt viszonyok - legyen az családfő vagy király - az élet fenntartása és a boldog élet megteremtése szempontjából szükségesek. Az állam - itt speciálisan városállam - az emberi élet természetes állapota, amelyben lehetősége nyílik a jót, igazságosat jutalmazni, a rosszat féken tartani és büntetni.'5 A kezdeti időkben kialakult állami berendezkedésnek, amiről Arisztotelész beszél, mára már nyoma sincs. Azt a felállást nevezhetjük egyszerűen „régi államnak”, a mostanit pedig, ami kb. 400 éves, „új államnak”. Mi is igazán a két berendezkedés között a lényegi különbség? A régi állam sem territoriális, sem szuverén nem volt, ami jellemezte, az a politikum és a társadalmi megformáltság, de ennek

11 Kálvin János: A keresztyén vallás rendszere, 10. p.

12 Ravasz László: Egyház és egyesület, in: Legyen világosság I. 441-442. p. >3 Jn 15:19

14 Kálvin János: A keresztyén vallás rendszere, 25. p.

15 Arisztotelész: Politika, 79-82. p.

Siuospaliiki Fizetek 23