Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szalay László Pál: Kálvin és Hamvas az egyházról

Szalay László Pál Két dudás egy csárdában:

Kálvin és Hamvas az egyházról

,yAmi nem Egyház, az ergastulum, vagyis rabszolgaistálló.’’1 Terepszemle

köd ólmos nehézséggel száll fel a kicsiny falu hegybe metszett utcácskáiról. A kanyargós hegyi ösvényen elő-előtűnik egy alak. Mozgása lassú, vontatott, mint akinek az ízületeibe költözött a nedves levegő. Bal karján és a hóna alatt terhet cipel, így járása óvatos kilengést mutat. Arcán piros foltocskákban tün- döklik az élet. Tekintetével egy magas, fa építményt nyel el, oda igyekszik. Terhétől egy mozdulattal megszabadul, ráhelyezve azt egy vastag gerendára. A következő pillanatban már a faépítmény aljában áll, és nekiveselkedik a középen árválkodó kötélnek. A magasból először félénk nyöszörgés hallik, majd a völgyet elárasztva csendül meg a másfél mázsás harang. Otpercnyi jeladás után emberünk vállára veti palástját, és három hollófeketébe öltözött, töpörödött nénikével belép Isten házába.

Egyház a végeken vagy az egyház vége? - tehetjük fel a kérdést nem csak hipotetikus módon, egy pohár bor mellett baráti társaságban, és nem csak hivatalból az egyházlátogatási jegyzőkönyvek statisztikáit böngészve, hanem bátor igazságkereséssel beoltva. Nem hiszek a nagy szólamokban és a konzerv válaszokban. A társadalomban bizonyára további kíváncsi szemek, jóérzésű lelkek, hitvédők és polemizálok szeretnének tisztábban látni ebben a kérdésben. Mi az egyház? Hol vannak a határai? Milyen viszonyrendszerben helyezhető el? Mitől és meddig egyház az egyház?

Az előzőekben felvázolt romantikusnak tűnő, de egyáltalán nem szívderítő kép magyar valóság. Abaújban, Baranyában, Somogybán több tucat gyülekezet szembesül vasárnapról vasárnapra megroppant erejével. Ott ők képviselik az egyházat. legfontosabb dolgok úgy is megtörténnek: a halottakat eltemetik, a gyermekeket megkeresztelik, azt a kevés fiatal párt összeadják, a még kevesebb fiatal konfirmál, tehát az egyház él.”2 Nyáridőben, a turistaszezon derekán, vasárnapi istentiszteleti együttlét során bennem is felmerül, hogy milyen szerepet szán a gyülekezetünknek az Úr Isten. Az idegenek némelyike bekukkant a nyitott ajtón, és elkerekedett szemmel figyeli a közös liturgikus cselekményt. Mások tíz perc erejéig megmártóznak a „hangulatban”, majd tovább folytatják a település felfedezését. Különleges esetekben idegenvezetést

1 Hamvas Béla: Scientia sacra III., 173. p.

2 Dr. Nagy István: A gyülekezetek anyaegyházközséggé erősödésének tennivalói, in: Ostivm in Caelo, 204. p.

SúrHspalaki Fizetek 21