Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Marjovszky Tibor: Kálvin és az Ószövetség
Marjovszky Tibor Mózes által Melkisédeknek adományozott cím ismeretes. Isten nem óhajtotta, hogy ez a két tisztség templomában összekeveredjen. Ezért történt, hogy Uzziás, aki Dávid törvényes utóda volt, poklossággal veretett megss, mert megpróbált Istennek áldozni. A Dávid nemzetségében tehát egészen másképpen volt, mint a Melkisédekében. A különbséget könnyű felfedezni, mert ez az új király a papi tisztet összekapcsolja a koronával, s a királyi méltósággal. Bizonyos, hogy a királyi fenség nem olyan nagy és ragyogó egy olyan apró és jelentéktelen király esetében, mint Melkisédek. Aki nem egyébért lett ismeretté, csak a tény miatt, hogy példává lett. Hiszen Sálem uralkodásának helye apró, jelentéktelen városka volt, ahol csak felhatalmazással uralkodott, s nem volt [személyében] semmi érdekes, csak annyi, hogy a papi tisztet a királyi méltósággal összekapcsolta. A pogány királyokat a hódolat iránti vágy hajtotta arra, hogy a papi tisztet [a maguk számára] megszerezzék. De Isten parancsára Melkisédek mindkét tisztet magára öltötte. [...] Némelyek a „díbratí” szót így fordítják: szavammal megegyezően, amit nem vetek el, mert Dávid mondhatta, hogy a Melkisédek rendje szerinti papság alapja Isten igéjének hívása. Valójában [a szóban] a jód felesleges, a szót szívesebben fordítom egyszerűbben: módján vagy rendjén, amely véleményhez a legtöbb magyarázó csatlakozik. Más zsoltárok esetében megengedi a nem primér krisztológiai értelmezést, mint például a 2. zsoltár magyarázatában. Itt nem vitatja, hogy a zsoltár legszorosabban Dávidra vonatkozik, aki Isten akaratából király, s így joggal nevezhető Isten fiának. A zsoltár itt az emberek fogalmaihoz és ismeretéhez igazodik.s6 A 22. zsoltár magyarázatában ugyanezt a vonalat követi. Bár a zsoltár tartalma Dávid panasza, de ő nem egyéb, mint Krisztus [előjképe. Elmondható, hogy KÁLVIN ahol csak lehetett és szükséges volt, figyelmet szentelt annak, hogy a zsidó írásmagyarázók miként értelmezik, adott esetben magyarázzák az eredeti szöveget. A Zsolt 21,13-hoz:,Áz itt használt héber szó [seekaem] tulajdonképpen vállat jelent, ezért némelyek úgy gondolják, mintha azt mondaná, hogy fejük lehorgadna, olyannyira, hogy meggörbült testük vállaikat kidomborítaná, s ezt átvitt értelemben vennék, mint az ellenségnek való jövendő alávettetést”.& Vagy például [Zsolt 126,2]: „Megtelik a szánk nevetéssel - Általában az 'áz határozószót majdnem mindig akkor-ral fordítják, mert az igék jövő időben állnak. Ezért érzésem szerint visszaadható így: Most meg fog telni, s [most] mondják majd. Azonban ha figyelembe vesszük egyes héber tudósok véleményét, akik szerint, hogy ha ennek a [beszédjrésznek az ereje a jövő időt múlt idővé fordítja, akkor a mondat sima folyású lesz. ”s8 Ennyiből is látható, hogy KÁLVIN a hebraica veritast végtelenül komolyan vette, s figyelemmel volt a zsidó írásmagyarázók munkájára és véleményére, attól függetlenül, hogy egyetértett velük vagy sem. Talán ebben a csekély számú példában is látjuk írásmagyarázatának egyik legfontosabb jellemzőjét: Kora szintjén maximális tájékozottság s az információk kritikus vizsgálata. ss 2Krón 26,21. s6 Zsolt 2,7 [CO 31,46].] 57 CO 31,218. s® CO 32,317. 18 Sánispiiliikí Fii/jjck
