Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Sawyer Frank: Kálvin transzformációs nézete. Some Aspect of John Calvin's Trnsformational views

Kálvin transzformációs nézete AZ ÚJ SZENTSÉG Amikor egy hétköznapi, szennyes munkát végző ember, legyen vaskovács vagy suszter, ács vagy földműves paraszt úgy érkezik meg otthonába, hogy testéhez port tapaszt és izzadtságot napi harca családját egy tiszta gondolattal köszönti­hogy tudja, erre a munkára Isten hívta őt hogy előteremthesse a napi betevőt ­akkor bár kezén a munka mocska ég szívében Isten parancsa él.52 „Az összes részek teljes megújulása" Hagyományos platóni értelemben véve a lélek különböző részeiről (érzé­ki, értelmes, akarati) beszélve Kálvin „az összes részek teljes megújulása” meg­fogalmazást használja, ahol Pált is idézi: „megújuljunk a mi elménknek lelke szerint”.'« Ebben az összefüggésben azt is mondja Kálvin, hogy „az egész em­bert elborította a bűn”, „nemcsak az alantasabb vágyódás csábította el”, ha­nem olyanok vagyunk, mint Ádám: „magát az értelemnek várát is elfoglalta a kárhozatos istentelenség, s a szív legmélyéig is elhatolt a gőgösség”. A dogma­tikában ezt gyakran „teljes romlottságnak” nevezzük, ami nem azt jelenti, hogy teljesen rosszak vagyunk, hanem azt, hogy a teljes ember minden részére ha­tással van a bűn. A „teljes romlottságnak” ezzel a tanításával áll összefüggés­ben az, amit „holisztikus megváltásnak” nevezhetünk, vagy ahogyan Kálvin nevezte: „az összes részek teljes megújulása”. A lélek részeiről szóló klasszikus beszédmódból megértjük, hogy Kálvin számára ez teljes létezésünk és cselekvő életünk minden részét jelenti. Ahogyan azt korábban említettük, erre utalt Pál megfogalmazása a Róm 12-ben az „élő áldozatról” - illetve Kálvin jelmondata a szív odaáldozásáról. Kálvin a „hétköznapi elhívásról” és a „közjóról” Knudsen54 összekapcsolja Kálvinnak azt az elképzelését, miszerint min­denféle élethivatásban arra hivattatunk, hogy Istent szolgáljuk, és hogy az élet minden területén istentől ránk bízott felelősségünk van a végső soron Kuyper által kialakított életkörök (Istentől nyert) szuverenitásának elképzelésével, amelyet gyakran hívunk „szféra szuverenitásnak”, jóllehet én jobban kedvelem a „szféra-felelősség” elnevezést. A kálvini alapgondolatból vezette le Kuyper a különböző felelősségi köröket (állam, egyház, család, alkalmazottak), illetve ez vezetett olykor-olykor a társadalometikájában világosan megfogalmazottak­hoz. Amikor Kálvin úgy beszél a közjóról, mint ami a társadalometika célja, egészen gyakran említést tesz arról is, hogyan ellensúlyozza és segíti egymást a társadalom minden egyes része, minden egyes „hivatás” és „hivatal”. Például: s2 Angolul megjelent: Frank Sawyer, A Way of Seeing (Debrecen: Hernád Kiadó, 2009), 78. 53 Institutio, II.i.9. 54 Knudsen, op.cit. Siínisjifil aki liizi'lck 51

Next

/
Thumbnails
Contents