Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Sawyer Frank: Kálvin transzformációs nézete. Some Aspect of John Calvin's Trnsformational views

Kálvin transzformációs nézete

egy vallásos társadalom és egy teokratikus társadalom között (amennyiben a teokratikust a klérus hatalmán alapulóként definiáljuk).

A lényeg tehát az - korunkban különösen is aktuális hogy nagy eltérések léteznek a különböző vallásos társadalmak között, melyek közül egyikmásik pluralistább a többinél. Érdekes az, hogy Biéler az egyház kísértései közé sorolja a „teokráciát”, olyan egyéb ideológiai kísértések mellett, mint a „vallásos nacionalizmus”, „forradalmi misztika” és „militarizmus”. Szerinte olyan „erők ezek, amelyek lerombolják az egyházat és a társadalmat”.39 A keresztyén társadalom eszméje mindenesetre nem szükségszerűen ugyanaz, mint a „teokratikus” berendezkedés, ez pedig egyre inkább felismerésre talál a modern demokráciákban. Annak ténye, hogy „a Kongresszus nem alkot törvényt vallás alapítása ... tárgyában” - ahogyan azt az USA Alkotmányának első módosító cikkelye kimondja, az államegyházak vagy bármilyen más vallás „felfüggesztésének” (hivatalos jellegétől való megfosztásának) egyik módja. Függetlenül azonban a vallás és az állam által alkalmazott stratégiáktól, a vallás kérdése mint olyan nem oldódik meg azzal, ha azt gondoljuk, hogy a társadalom lehet semleges, vagy hogy egyház és állam teljes mértékben képes saját külön világában élni. Hiszen mindig ideológiai harc folyik a köz irányításáért. A pluralista társadalom lényege az, hogy az az értékes, ha több hang is megszólal, nemcsak egy vagy kettő. Nincs eszményi válasz a társadalmi hatalom kérdésére, de léteznek jobb és kevésbé jobb válaszok. Ma jogosan nagyra értékeljük az állam és egyház szétválasztását, hiszen a kettő nem ugyanaz, és pluralista világban kell élnünk.

Kálvin korában még természetesnek vették az európai társadalom keresztyén identitását. Két nagy választási lehetőség volt: római katolikus vagy protestáns. A vallási háborúk miatt - melyek a Kálvin halálát követő évtizedekben bontakoztak ki - ezt a kérdést végül csak úgy lehetett megoldani, hogy helyet adtak a vallási türelemnek, jóllehet bizonyos földrajzi területeket többnyire az ott nagyobb súlyban megtalálható egyházzal feleltették meg. A hosszú út mára a különböző hitbeli meggyőződések, politikai ideológiák és erkölcsi értékek még nagyobb pluralitásához vezetett. Mindez jól tükröződik törvényeink változtatásában, illetve az azzal kapcsolatos egyéni és társadalmi zűrzavarban, hogy mit kellene hinnünk, és mit kellene tennünk. Teljesen másféle gondolkodás jellemezte Kálvin korát. A gyakorlat mindig az volt, hogy a vallás nyilvános, polgári ügy. Éppen ezért a vallási vezetők befolyásának hatalmával mindig is számoltak, még ha nem is „teokráciát” valósítottak meg abban az értelemben, hogy ténylegesen politikai hivatalokat töltöttek volna be. Abban a korban természetesnek vették azt, hogy a világi felsőbbség védelmezi, sőt támogatja az „igaz vallást”.-*0 A modern, szekularizált társadalmakban az egyház visszavonult és más erők kerültek előtérbe: gondoljunk itt a médiára, az üzleti 39 *

39 Biéler, op.cit., 93.skk.-t" Ez a gondolat a református hitvallásokban is megtalálható. Hollandiában Abraham Kuyper kérésére változtattak ezen. Ennek az az elképzelés lett a következménye, hogy a világi felsőbbség nem egy egyházat vagy vallást támogat, hanem ezek szabadságát segíti elő plurális értelemben. Vö. L. Kalsbeek, Contours of a Christian Philosophy (Toronto: Wedge Publishing, 1975), 3i-fej.: The problem of the Christian state’, 216.skk.

Sirepuliiki Fiizelt'k 47