Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Sawyer Frank: Kálvin transzformációs nézete. Some Aspect of John Calvin's Trnsformational views

Kálvin transzformációs nézete

Egész bölcsességünk, már t.i. amelyet igaz, valóságos bölcsességnek kell tartanunk, két részből áll: Isten s önmagunk ismeretéből. ... így saját tudatlanságunknak, hiúságunknak, szükségünknek, erőtlenségünknek, gonoszságunknak s végre romlottságunknak érzetéből megtudjuk, hogy egyedül az Úrban van az igaz bölcsesség fénye, a valódi jóság, minden javak tökéletes bősége s a tiszta igazság.26

Isten ismerete alatt azonban azt értem, hogy nemcsak azt látjuk be, hogy van Isten, hanem meg is tartjuk azt, amit felőle tudni szükséges, ami neki dicsőségére, nekünk pedig hasznunkra van. Mert nem mondhatjuk a szó sajátságos értelmében szólva, hogy Istent megismerjük, ha nincs bennünk vallás és kegyesség.2?

Kálvin szerint a „kegyesség” nem korlátozódik a lélek belső életére, sem pusztán az egyéni erkölcsiségre - mint ahogyan a fogalmat manapság szokás használni -, hanem sokkal inkább jelent élethivatást. Természetesen egyéni döntéseink hivatásunk részévé válnak, de a lényeg abban áll, hogy Kálvin látóköre mindig kiterjed az egész társadalomra ahelyett, hogy pusztán magánügyként kezelné a vallást.

Önismeret képességeinket és korlátáinkat illetően

Kálvin a következőképpen folytatja az önismeret kifejtését az Institutioban:

Első helyen azt kell elgondolnia az embernek, hogy minő célra rendeltetett, miért áldotta meg Isten nem megvetendő ajándékokkal. ... Másodsorban tehetségeit vagy inkább tehetségei hiányát kell mérlegelnie. ... Az első vizsgálódás arra irányul, hogy megismerje, mi a kötelessége, a második arra, hogy azt mi módon tudja teljesíteni.28

Mindez azt mutatja, hogy az önismeret itt nemcsak a lélekre vonatkozik, hanem képességeink használatára és kötelességünk végzésére is, másképpen megfogalmazva: egész életgyakorlatunkra. Ezeknek a dolgoknak a megfontolása elismerése annak, hogy Istent tisztelő életre hívattunk el és egyben arra is, hogy bűnösségünket felismerjük. Másképpen megfogalmazva: amikor Kálvin az önismeret témájához fordul, továbbra is arra mutat rá, hogy Isten Igéje egzisztenciálisan szólítja meg kettős állapotunkat, mint akik az isteni képmás hordozói és mint akik bűnösök vagyunk.

Ez kétféleképpen függ össze az átalakulás témájával. A „tehetség” és „kötelesség” első vonatkozásával Kálvin azt mondja, hogy megvannak az eszközeink és az elhívásunk az élet megváltoztatására. A második vonatkozás azonban arra figyelmeztet bennünket, hogy hajlamosak vagyunk nagy torzulásokra. Kálvin éppen ezért így folytatja:

Helyesen mondja ugyan Augustinus, mikor azt mondja, hogy a gőgösség volt a kezdete minden rossznak... Az elpártolás gyökere tehát a hitetlenség volt. S ebből származott a becsvágy, gőgösség, melyekkel össze volt kötve a hálátlanság... Mert Ádám sohasem mert volna Istennel szembeszállni, ha Igéjében nem kételkedett volna.

26 Institutio, I.i.i.

2? Institutio, I.ii.i.

28 Institutio, II.i.3.

Si'repaliiki Füzetek 43