Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Sawyer Frank: Kálvin transzformációs nézete. Some Aspect of John Calvin's Trnsformational views
Sawyer Frank Mert minden indulat helyes megzabolázására az a meggyőződés volt a legjobb fék, hogy nincs semmi jobb, mint Isten parancsainak engedelmeskedve művelni az igazságot, s hogy a boldog élet végső célja az, hogy Isten szeressen minket.2’-» Kálvin tudatában van annak, hogy két olyan nagy kérdéssel foglalkozik, amelyek a filozófusokat is foglalkoztatták. Szókratész tanította azt az alapjeligét, hogy „ismerd meg önmagad”, Arisztotelész pedig a „jó és boldog élet” kérdésével kezdi etikáját. Kálvin teológiai módon foglalkozik ezekkel a témákkal. Az önismeretnek része saját bűnösségünk ismerete, amely szemben áll azzal a ténnyel, mely szerint arra hívattunk, hogy „Isten parancsainak engedelmeskedve műveljük az igazságot”. Ez az utolsó pont Kálvin teonóm fókuszát mutatja, amelyről a későbbiekben még ejtünk szót. Biblikus realizmus Amikor tehát ezeket az elgondolásokat a társadalometika témájával állítjuk összefüggésbe, azonnal tudatában leszünk annak, hogy a cél az átalakulás, jóllehet annak a mi mindenféle korlátáink útjában állnak, és „a becsvágy, gőgösség és hálátlanság” teljes mértékben eltorzítja azt. Kálvin biblikusán realista volt. A legtöbb embernél tisztábban látta azt, hogy „csalárdabb a szív mindennél” (Jeremiás 17,9), és hogy bölcsességnek kell költöznie a szívünkbe (Példabeszédek 2,10), és meg kell őriznünk szívünket mint „életforrást” (Példabeszédek 4,23). A Példabeszédekben és Kálvinnál is annak összefüggésében kell ezeket értenünk, hogy a szív az a hely, ahol meg kell értenünk a szeretet és az igazságosság isteni parancsát, és engedelmeskednünk kell annak. Ami negatív megközelítésnek, sőt kifejezetten defetizmusnak tűnik — az emberi szív csalárdsága -, annak fontos szerepe van a társadalometikára nézve: azok, akik a bűnről szóló komoly tant vallják, és olyan egzisztenciálisan szólítja meg őket Isten Igéje, mint ahogyan Kálvint is megszólította, előre figyelmeztetést kapnak arra, hogy ne várjanak utópisztikus társadalmi álmokat, amelyek majd elérik az „üdvösséget” - ahogyan azt a történelemben már számos mozgalom és párt ígérte. Az önismeret hiányának eredményét nagy ideológiák mutatták be, amelyek a hatalommal való bálványimádó visszaélésbe sodornak.»" Kálvin kétséget kizáróan a „gyanakvás mesterei”»1 közé tartozik - mint például Augustinus, Kierkegaard, Dosztojevszkij, Nietzsche, Freud, Marx, Heidegger és Sartre -, akik a maguk módján mindannyian megküzdöttek az emberi motivációk és cselekedetek hamisságával és hiteltelenségével. Kálvin jól érzékelte rejtett motivációinkat és szándékaink elracionalizálását, éppen ennek köszönhető az, hogy társadalometikája tudatában van az ideológiákkal járó veszélyeknek. Ahogyan korábban idéztük Taylort: a reformerek élesebben látják a hiányosságokat. Nemcsak más csoportok hiányosságait (jóllehet Kálvin eléggé polemikus más csoportok irányában, ahogyan az kifejezetten divatos volt ab2‘» Institutio, II.i.3. 30 Bob Goudzwaard, Mark Vander Vennen & David Van Heemst, Hope in Troubled Times: A New Vision for Confronting Global Crises (Grand Rapids: Baker Academic, 2007). 31 Vö. Merőid Westphal, Suspicion & Faith: The Religious Uses of Modern Atheism (Grand Rapids: Eerdmans, 1993). 44 Siirn.v|iiiliiki Füziiok
