Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Sawyer Frank: Kálvin transzformációs nézete. Some Aspect of John Calvin's Trnsformational views
Kálvin transzformációs nézete élő teológiában ezek a témák új megközelítésben térnek vissza: teremtés, szövetség és elhívás (csakhogy néhány alapvető témát említsünk). Az örömhír mint mozgató erő Amikor annak kérdése merül fel, hogy Kálvin társadalometikája miért számított dinamikusnak saját korában, egy fontos vonatkozásra kell felhívnunk a figyelmet: Kálvin annak reményében figyelt Isten Igéjére, hogy annak prófétai üzenetét az élet megoldásra váró feladataiban gondolhatja át. Nem kell ahhoz Kálvint mélyrehatóan tanulmányozni, hogy felismerjük, erőteljes hangsúlyt fektetett az Isten és az ember közötti különbségre, ami pedig azt jelenti, hogy a kettő találkozása mindig magába foglalja a hit és bűnösség, a megértés és tudatlanság, a szövetség és engedelmesség, a kapcsolat és megtörés erőit csakúgy, mint a tartalmasságét és a széttöredezettségét. Az ilyen dialektikus felfogás dinamikus realizmushoz vezet, amely nemcsak a helyes tan, hanem a helyes gyakorlat kérdése is. Ahogyan az megállapítást nyert: ... Kálvin tanításában az olyan vitatható kérdések ellenére, melyek többé-kevésbé jelentősek, a dinamikus evangéliumi teológia egyik legjellegzetesebb történelmi példáját adja, amely mindig figyelemmel kíséri a történelmi körülményeket, folyamatosan figyel Isten Igéjére (hogy felismerje a prófétai szükségszerűségeket) és az esetleges eseményekre (hogy megértse azok hullámzását és alakulását)... Egyéni és társadalmi etikáját teljes mértékben olyan lelki erő jellemzi, amely a cselekvés frontvonalába vezeti.211 Biéler azt is hozzáteszi, hogy az adta Kálvin társadalometikájának eredetiségét és dinamizmusát, hogy úgy vélte, Isten örök Igéje új módon szólíthat meg bennünket úgy, hogy annak gyakorlati következményei lesznek. Nem szabad elfelejtenünk Kálvinnak azt a felismerését, hogy nem kell az ó- és új- szövetségi szokásokhoz igazodnunk biblicista módon (azaz a törvények betűjét és nem azok lényegi értelmét és célját követve). Jézus gyakran rámutatott a különbségre, mint például a Hegyi beszédben (Máté 5-7.), vagy a vallási vezetőkhöz intézett kemény szavaiban (Máté 23.). Jézus inkább a szív magatartásával és nem szabályokkal foglalkozik.21 Hasonlóképpen, amikor társadalometikai kérdésekről van szó, ismételten újra kell alkalmaznunk Isten akaratának lényegi mondanivalóját a történelemben. Kálvin ismerte az alkalmazás normája és formája közötti különbséget. Az ő felfogásában a társadalom átalakulása azt jelenti, hogy szükséges megpróbálni újraalkalmazni az isteni parancsolatokat oly módon, hogy azok a jelen helyzetben szólaljanak meg. Erről majd több szó esik az ötödik részben. Kálvin valóban dinamikus változások idején élt.22 Gondolhatunk a reneszánsz szerepére vagy Gutenberg nyomdájára. A középkorban a legtöbb ember 20 André Biéler, op.cit., 455.skk. 21 Lásd Hans Küng összefoglalását Jézus etikájáról: On Being a Christian (New York: Doubleday Image Books, 1984), i77.skk. 22 W. Stanford Reid, The Transmission of Calvinism in the Sixteenth Century’, in W. Stanford Reid, szerk., John Calvin: His Influence in the Western World (Grand Rapids: Zondervan, 1982), 33.skk. Sárospataki Fizetek 41
