Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Paul Wells: A kisebbségi lét kihívásai. Challenges of Being a Minority

Paul Wells

cselekvési kapacitásától és hasznosan cselekedni tudásától, illetve ezekben nyilvánul meg.

Moscovici egy aktív kisebbség ötféle cselekvési formáját sorolja fel, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, ahogyan egy csoport önmagát látja, és ahogyan mások látják őt:53

olyan cselekvésekre összpontosítani tudás, amelyek hatással vannak másokra

• kapcsolat kívülállókkal, azzal a céllal, hogy áttérjenek

• olyanokkal való kapcsolatok előnyben részesítése, akik a legtávolabb állnak, sőt kifejezetten szemben állnak a csoporttal

• annak képessége, hogy másokhoz tudjuk magunkat hasonlítani, és tudjunk tőlük tanulni, különösen problémamegoldást

• a konfliktus mint a bizalomnövelés és az erősödés módjának elfogadása

Amikor végignézzük ezeket a tanácsokat, meglepő, hogy mennyire egybeesnek Jézus kisebbség orientáltságú tanításával, illetve azzal, amit újszövetségi evangelizációs elveknek nevezhetünk, amelyet más nemzedékek egykor gyakoroltak54, vagy amelyet néhány evangelizációs csoport ma is gyakorol.

Bármilyen keresztyén csoport, ha felismerné kisebbségi státuszának hasznosságát, gazdagodhatna ennek az elemzésnek a megfontolásával, és olyan taktikáknak a kialakításával, amellyel javukra fordíthatnák a jelenlegi helyzetet. Sok ilyen csoport lenne képes eredményes megújulásra és új misszióra a rendelkezésükre álló lehetőségek megragadásával.

A református kisebbség — konklúzió

Református kisebbségként talán úgy érezzük, hogy a történelem valamiképpen elment mellettünk. Elődeink nagyszerű vállalkozása megbotlott a humanizmus kőszikláiba,55 mielőtt a keresztyénséget mint egészet kivasalta a modernizmus gőzhengere, és most az ultramodern Európában annyi minden eladó, hogy nem tudjuk hangunkat hallatni. Elidegenedettnek érezzük magunkat a globális helyzettől, és vagy örökké zsugorodó körökbe húzódunk vissza belső csoportjaink napirendi pontjaival, amelyektől biztonságban érezzük magunkat, vagy időigényes konfliktusokkal osztjuk meg magunkat.56

Szívleljük meg azt, ahogyan James Packer jellemezte a puritánok teljesítményét:

„A puritánok csaknem minden közéleti csatájukat elveszítették. Akik Angliában maradtak, bárhogy reménykedtek is benne, nem változtatták meg az anglikán egyházat, melynek követői közül csak elenyésző kisebbséget sikerült megújulásra bírniuk, végül pedig a lelkiismeretükre gyakorolt számító nyomás miatt az anglikanizmus elhagyására kényszerültek. Akik átkeltek az Atlanti-óceánon, nem tudták Új-Angliában megvalósítani az Új Jeruzsálemet... De mivel az állandó, már-már elviselhetetlen nyo53 Psychologie des minorities, 225.skk. Vö.: Moscovici, Mugny, Van Avermaet, szerk., Perspectives on Minority Influence, 4, 5. fej.

54 Green, Evangelism, 1, 2. fej.

55 Reinbold Niebuhr, The Nature and Destiny of Man, II (London: Nisbet, 1943), VI. fej.

56 John Stott, Issues Facing Christians Today (Basingstoke: Marshalls, 1984), 4. fej az elidegenedésről.

28 SfirilS|lillilkÍ Hi/till