Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Paul Wells: A kisebbségi lét kihívásai. Challenges of Being a Minority
Paul Wells la'icité az állam semlegességét jelenti vallási és etnikai származást érintő kérdésekben. „Az állam semmit nem hisz.” Ebben a vonatkozásban meghatározó a szabadság, egyenlőség, testvériség központi republikánus értékeire nézve. A 19. század második felében a katolicizmus hatalma ellen folytatott, a szabadságért való küzdelemben a francia protestantizmus szövetkezett a la'icité egyre növekvő áramlatával, amely vezetői köztársaságpárti szabad gondolkodók voltak. Ezek a szövetségesek a szabadságért folytatott küzdelemben ellenségek voltak ideológiai szinten, mivel bírálták a vallásos gyakorlat bármilyen formáját. Minél inkább engedte a protestantizmus, hogy áthassa a szabad gondolkodás, annál inkább kockáztatta vallásos identitását, és az „egyháziat- lan tolerancia” kifejezőjévé vált.39 Ez a két tűz közötti állapot soha nem volt könnyű. Végső soron a protestantizmus nem fordulhatott biztonságért sem az egyházhoz, sem a társadalmi haladó mozgalmakhoz. „A protestantizmus az egyetlen olyan csoport Francia- országban, amely vallási kisebbség, deszakralizált vallás és keresztyén hitvallás... A két Franciaországgal szemben a protestantizmus az egyetlen, amely mindkét irányba vonzódik.”4" A keresztyén és a láique vált ennek a kisebbségnek a Jekyll és Hyde identitásává a túlélésért folytatott harcban. Amikor a protestánsok a szekularizmus támogatóiban leltek szövetségesekre, visszanyerték társadalmi megbecsülésüket és tekintélyüket oly mértében, mely aránytalan volt számbeli erejükkel. Győzelmet aratva és szabad teret biztosítva maguknak az egyház és állam szétválasztásában elveszítették stratégiai pozíciójukat, egy újabb politikai - inkább kicsi - párttá váltak. Amikor a század második felében a katolikus egyházhoz fordultak az ökumenikus törekvések vágyával, annak a kockázatnak tették ki magukat, hogy a katolikus többség elnyomja őket. A túlságosan szoros szövetség akár a társadalmi haladás erőivel akár a keresztyénség hivatalos képviselőivel Franciaországban mindig is gyengítette a protestáns kisebbséget. Az első esetben a jellegzetes protestáns alapállás jó szándékú humanizmusba halványult, a második esetben pedig a protestantizmus mint olyan a megszokott hit veszélyének volt kitéve. A francia protestantizmus problémája tehát egy uralkodó, erős és gyakran ellenséges vallási többséggel összefüggésben kerül meghatározásra. A római katolicizmussal szemben a protestantizmust saját struktúrája is gyengítette, mely hiányosságokat hordoz az institucionalizmus, a szakralitás és az egyetemesség szempontjaiból.41 Azok a pozitív kapcsolatai, melyeket a modernség fejlődésére való tekintettel tartott fenn - a katolicizmussal szemben - inkább gyengítették, mintsem hasznot hoztak számára.“*2 39 Baubérot, Le Protestantisme, 223. skk. 4° Baubérot, Le Protestantisme, 233. A „két Franciaország” a római katolikus Francia- ország és a republikánus Franciaország. Vö.: Jean Baubérot, La morale láique contre Vordre moral (Paris: Seuil, 1997); Émile Poulat, Liberte, la'icité: la guerre des deux France et le principe de la modernité (Paris: Cerf-Cujas, 1987). 41 Jean-Paul Willaime, La précarité protestante (Génévé: Labor & Fides, 1992), 11. 42 Steve Bruce, A House Divided. Protestantism, Schism and Secularisation (London: Routledge, 1990). 24
