Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Paul Wells: A kisebbségi lét kihívásai. Challenges of Being a Minority

A kisebbségi lét kihívásai

keresztyén kisebbség, mint olyan, Európában. Katolikus, ortodox, anglikán, református, evangélikus, evangelikál, új-evangelikál - ezek mind olyan összetevők lehetnek, melyet egy kisebbségi turmixba belekeverünk, majd formába öntünk. Ezen az alapon azonban még a katolicizmuson belül is óriási különbségek vannak annak spanyol, lengyel és francia változatai között. Az egység látszata sok esetben a valóságnak mond ellent; mindig ennél a kérdésnél lyukadunk ki: „Melyik keresztyénség?”.

Érdekes megjegyezni, hogy amikor szociológusok munkához látnak, olyan szép átfogó kérdésekkel dolgoznak, mint „hit Istenben, túlvilág, istentiszteletek gyakorisága” stb., amelyekkel könnyedén azonosulhat bárki, akinek bizonytalan vallásos hajlandósága van. Azok a finom részletek, amelyek hozzátartoznak a Niceai hitvalláshoz, valahol a hivő polgártól megkívánt hit horizontja fölött nyugszanak, amely minden bizonnyal kevesebb, mint amit egy átlagos gyülekezet kívánatosnak találna. Húsz évvel ezelőtt a heti legalább egyszeri templomba járás európai átlaga 29% volt, ami magasnak tűnik. 40% soha nem jár templomba, 70% hisz Istenben (de Svédországban, ahol a protestáns identitás uralkodó csak 45%)13 14 *. Ma a protestánsok állítólag az EU országok 455 milliós lakosságának mintegy 20%-os kisebbségét alkotják.1“*

Origenész saját korában nagyon kevésnek találta a keresztyének számát. Később Eusebius azt állította, hogy „ők a legnagyobb számú népesség”. Adolf van Harnack úgy gondolta, hogy a 4. század elején a keresztyének még mindig kevesebben voltak, mint az össznépesség feless Ezek egyike sem vezet messzire, mivel figyelmen kívül hagyja azt a kérdést, hogy ki határozza meg azt, hogy mi a keresztyén. Ez idő szerint az, ahogyan a „keresztyént” definiálják, nagymértékben változik, mint ahogyan az is, ahogyan az emberek azt a maguk számára definiálják.16 Amíg a többség többé már nem keresztyén semmilyen értelemben sem, addig az, hogy mit jelent pl. britnek lenni, magába foglalhatja a keresztyén identitásra való utalást, különösen ott, ahol az államegyház még mindig időszerű.17

Az egyház hatalma azonban megkopott, a klérus befolyása alig érzékelhető. Ráadásul magának a vallásnak a státusza egyfajta metamorfózison ment keresztül. Létezik az, amit Jean-Paul Willaime „a nyugat-európai vallásos attitűdök egyfajta homogenizálódásának” nevez. Ezt olyan szavakkal jellemzi, mint „csináld magad, élmény, szórakozás, részvétel, lelkiismeret és közömbös13 Davie, Religion in Modern Europe, 9-10, 1992-es adatok; Willaime, Europe et religions, 19, 52-72.

14 Christopher Sinclair, ‘La minorité protestante en Europe’, in Jean-Pierre Bastian, Francis Messner, szerk., Minoritás religieuses dans l’espace européen (Paris: PUF., 2007), 209.

■5 Adolf von Harnack, Mission et expansion du christianisme dans les trios premiers siécles (Paris: Cerf, 2004-1924), 746.

16 Grace Davie, Paul Heelas, Linda Woodhead, szerk., Predicting Religion. Christian, Secular and Alternative Cultures (Aldershot: Ashgate, 2003).

17 VÖ.: Steve Bruce, ‘The Demise of Christianity in Britain’ in Predicting Religion, 53- 63-